Mi a véleményetek egy olyan 27éves lányról, akinek a szülei nem engedik, hogy elköltözzön ottholról?

Azt, hogy egy akaratgyenge, életképtelen, gyáva gyerek. Ha egy ilyen átlátszó lelki zsarolásnak bedől, akkor még buta is.. Az ilyen "szülő" amellett, hogy önző dög, csak ugat, nem harap, pár hónap és megbékél. Ha pedig nem, ilyen gusztustalan emberért nem kár, menjen csak.

Fogd a cókmókod és irány az ajtó, hacsak nem szeretnél apád haláláig a szülői házban maradni, majd egyedül macskásnéniként megöregedni - mert ha ezt a lépést továbbra is csak halogatod, pontosan ez lesz a sorsod. Ideje felnőni.

A legjobb barátnőmnek pont ilyen családja van. A két öccsével szemben sikeresen előadták ezt a műsorszámot a szülők, az egyik 25, a másik 22 és mindkettő otthon ül, nulla törekvés az önálló életre, nulla tanulás, mondjuk az egyik legalább már egyszer próbált dolgozni valamit. A csaj kijelentette, hogy ő nem lesz zombi, minden ilyen zsaroláskor a sarkára állt és apránként elérte, amit akart, pedig ő tényleg súlyos beteg, és erre hivatkozva óvják a széltől is még most is, 29 évesen.

Lediplomázott, szerzett munkát, aztán összespórolt egy kis lakást, most pedig költözik másik városba a szerelméhez, a lakását meg kiadja. Minden lépésekor eszméletlen veszekedés volt otthon, "ide többet ne gyere" meg "nem vagy többet a lányom", aztán ezek a mosolyszünetek csúcsban egy hónapig tartottak.

A szülei halál komolyan azt gondolták (sőt törekedtek arra), hogy mindhárom gyereket otthon fogják tartani örökké, az apa elő is adta, hogy el tudja tartani a családot, jól keres, minek "szétmászni" a világban.

Ha nem akarsz életképtelen, lebénított kis zombi lenni, állj a sarkadra. Nem hiszek abban, hogy ezért bármilyen apa is ki tudná tényleg tagadni a gyerekét, de még ha a viszonyotok sose lesz olyan, mint előtte, így akkor sem lehet élni.

Az én apám ugyanezt mondta nekem, mikor 19 évesek közöltem vele, hogy Pestre megyek egyetemre, és el fogok költözni. Kiegészítette azzal is, hogy ha nem jó a városunkban lévő fősuli, és ennyire menni akarok tőlük, akkor tartsam is el magam. Sikerült, úgyhogy most már nyugodtan a képébe röhöghetek (és nem, nem értette meg, hogy a városunkban lévő fősuli és az ELTE között van egy hangyányi különbség). Azóta már kb. havonta meglátogatom őket (főleg az öcsém miatt), de sosem fogom neki elfelejteni, hogy megpróbált magához láncolni és a saját önzését a gyermeke jövője elé helyezte.

Nyugodtan mutasd meg apukádnak a válaszom :)

Szerintem költözz, nagyon jó érzés, hogy a "saját kenyered eszed", te vezeted a háztartásodat, nem kell elszámolnod az időddel meg a pénzeddel senkinek, hiszen a pároddal gondolom megbeszélnétek, nem számon kérne.

Még annyi, hogy van önálló kereseted? Mert ha csak a párodra alapozol, akkor cseberből vederbe fogsz kerülni.

21/L (kérlek ne zavarjon, hogy ilyen fiatal vagyok :) )

Mondjuk én férfi vagyok, de ilyen apai válasz esetén éjjel minden cuccomat összepakolnám, reggel taxit hívnék és elvitetném. Szüleimnek meg megmondanám, hogy nemhogy vissza nem akarok menni, de keresni sem fogom őket soha többé. (Szerencsére ilyen nálunk elképzelhetetlen lett volna.)

Ez nem szeretet, hanem birtoklásvágy. Apukád személyiségzavaros. Ahhoz hasonló, mint az az osztrák szörnyeteg, aki háza pincéjében fogva tartotta és megerőszakolta, bántalmazta gyerekeit sok éven át.

Csak vigyázz, nehogy kiderüljön, hogy olyan párt választottál (tudat alatt), mint apád!

És mi a véleményem a lányról?

Az, hogy elég jól deformálta a személyiségét az apja. Ha nem akar még mélyebbre kerülni, akkor mihamarabb meneküljön otthonról!

Velem is próbálkoztak apámék, még miután elköltöztem, akkor is, sőt, mikor egyedül maradtam a gyerekem, akkor is erőltették, h de hát itt a nagy ház, a kert, mennyivel jobb így együtt élni... A francokat, én ugyan ha nem költözöm gyereknek, mikor már magam is anya vagyok, elvagyunk mi ketten is. De ha nem lenne gyerekem se, 19 voltam, mikor utoljára együtt laktunk és el kellett kérni magam szombat este, mert koncertre akartam menni, meg a szekrényeben nézelődtek, h miért így vannak összehajtva a ruhák, miért nem amúgy, miért nem eszem velük finom vasárnapi ebédet, mi dolgom van már megint,stb. Na tudod ez kinek hiányzik.

Neked is azt tanácsolom, állj a sarkadra, költözz el, kezd saját életet, mert megfojtanak a nagy szeretettel...