Anyam azt mondta a barátomnak hogy ha nem engedelmeskedik neki akkor nem engedi hogy járjak vele. Mit tegyek? (Többi lent)

Én anyósomnak is voltak hasonló rögeszméi de én kerek perec elé álltam és közöltem vele hogy ha tetszik ha nem én nem fogok az ő beképzelt hülyeségei miatt szakítani a barátnőmmel mert szeretem őt de nem vagyok papucs ember csak lovagias de tudom hol a határ. Akkor anyós jelöltem hőbörgött meg tiltott minket, de nem érdekelt, a barátnőm nagykorú volt, és minden joga megvolt találkozni velem. Persze ő is egyetemre ment de az anyja így is úgy is fizette neki, amikor találkoztunk mindig nálunk voltunk, nem foglalkoztunk az anyjával, amiről nem tudott az nem fáj, persze nem is titkoltuk előle, nem bujkáltunk előle, de amikor úgy volt elé álltam hogy most fenyegetőzhet akárhogy nem fogunk változtatni a dolgokon nagy lány már felnőtt ember tudja mit akar és ennyi. Oké hogy ő jót akart a lányának de nem így kell jót akarni. Egy ideig duzzogott de végül belátta hogy mi tényleg összeillünk és nem csicska papucs ember vagyok, Anyós jelöltemnek sosem nyaltam, de amikor kezdtem látni rajta hogy kezd elfogadni és normálisan állt hozzánk akkor én is úgy álltam ő hozzá. Persze ez rengeteg időbe telt és hatalmas önuralmam kellett hozzá mert sokszor üvöltöztem volna vele a hülyeségei miatt, de belátta hogy nem adom be a derekam a lányát meg csak fenyegette de mégis eltartotta fizette mindenét persze a barátnőm mellette eljárt dolgozgatni és sokszor nem is fogadott el pénzt az anyjától és ez is kellett arra hogy rájöjjön hogy ő tényleg velem akar lenni és ennyi. Azóta anyukájával már én is kezdtem olyan viszonyba lenni hogy majdnem azt mondom hogy jól kijövünk de még nem teljesen bízom meg benne és már ő akar barátkozni csak a múltat nem felejtem el és azért bármennyire is közvetlen nyitott ember vagyok nem hagyok neki támadási felületet amibe tényleg alaposan belénk tudna kötni. Amibe bele akar kötni abba úgy is belefog de az annyira nem fog minket padlóhoz vágni max picit dühöngünk és ennyi.