Tényleg az én dolgom lenne a hugom felnevelése? Mit kellene tennem?

Egyrészt a kérdés címéből az jön le, h rád maradt a húgod szülők és egyéb rokonok nélkül, ami szerencsére nem így van.

Másrészt sok szülő úgy gondolja, hogy majd a nagy gyerek jó lesz bébiszitternek, ami azért nem túl szép dolog, hisz mégse neked szülte. De persze az se mindegy, hogy hányszor "sózza rád", mert néha azért be lehet segíteni vigyázni. A probléma, amikor már éjjel nappal rád van bízva.

Ezen kívül: háromévesen egyszerűen dackorszakban van. És olyankor sajnos nem könnyű velük. Ha rád van bízva, éreztesd, h te vagy a főnök, és nem az ostorral verésre gondolok, de nem szabad belemenni az ilyen kis játékaiba, ha hisztizik levegőnek lehet nézni, stb. Jó módszer még, ha rád van bízva, a fárasztás. Vidd ki levegőre és szaladgáljon.

Plusz mindenképp említsd meg anyukádnak, hogy sajnos a türelmed nem végtelen, nem biztos, hogy tudsz tolerálni egy hisztis háromévest.

Nálunk ekkora korkülönbség azért nem volt, de hasonló szitu volt. Bárhová mentem, jött utánam, piszkált, ütögetett, húzta a hajamat, a cuccaimat tette tönkre, napokig épített legó izéket szedett darabokra és ha csak rászóltam, ment ordítva apáékhoz, hogy bántottam. Semmit se tudtam tenni, borzasztó volt. És közben minden szart megvettek neki persze.

A fordulatot az jelentette, amikor egyszer eldurrant az agyam, és valóban erőből visszaütöttem és meg is rángattam. Nem vagyok rá büszke, és persze rohadtul kikaptam miatta, apám leüvöltötte a fejemet és közölte, hogy többé nem vagyok a lánya, de utána soha nem terrorizált a kistesóm.