Apám ma kijelentette, hogy nem hajlandó mától eltartani és havi 30 ezer forintot kér tőlem, mondván, hogy egy 24 évest nem hajlandó eltartani, igaza van?

Szerintem igaza van. Járhattál egyetemre, támogattak gondolom közben.De már két éve végeztél, mégis nem nagyon dolgoztál még a szakmádban. Kvázi felesleges volt egyetemre járni, mert most mégis inkább az 1 hónapos tanfolyammal helyezkedsz el...

Pályakezdőként amúgy tényleg nehéz elhelyezkedni.2-3 évig el kell fogadni, hogy nem leszel túlfizetve, lehet csak a kuli munkákat bízzák rád. De túl kell rajta esni.Ha már van 2-3 év tapasztalatod abban, amit tanultál az egyetemen, akkor simán tudsz keresni másik céget, ahol már jobban elismernek, mint egy pályakezdőt, mert van tapasztalatod.Nem várhatod el,hogy egyből jó posztot kapsz,ahogy kiszabadulsz az egyetemről.Időbe telik sajnos. Nem kellett volna feladni.Kétlem,hogy ez az 1 hónapos tanfolyam akkora fogás lenne. Ennyi idő alatt kb semmit nem lehet megtanulni, csak egy kamu papírt kapsz.

Nem csodálom,hogy apukádat zavarja. És tényleg nem a pénzről lehet szó, hanem hogy 24 vagy és inkább alibi dolgokat csinálsz, mint hogy tényleg elhelyezkedj abban, amit évekig tanultál. Amúgy meg ha németországban tényleg elvégezted a nyelvtanfolyamot ,akkor miért nem ott kerestél valamilyen más tanfolyamot?Kétlem,hogy ezzel az 1 hónapos magyar okj-vel annyira kapkodnának majd utánad. De te tudod. Apukád kérése jogos, gondold át.

20:

Én például 5 éve végeztem progmaton, és nem kapkodtak értem, sőt. A hiba ott volt, hogy vidéki megyeszékhelyen próbálkoztam, és mint utólag kiderült, Budapesten kívül nincs semmi. Ha szüleimnél laknék, nem lenne munkahelyem, pedig olyan város amúgy, ahová Kelet-Magyarországról vándorol a lakosság, csak éppen IT szektor nincsen.

Tökéletesen és maximálisan igaza van!

24 évesen még mindig tőlük függsz, nem álltál a saját lábadra, nincs félretett pénzed, és egyelőre nem is úgy viselkedsz, mint akit ez úgy nagyon izgat.

Lásd: 24 évesen kérdést írsz ki a gyk-n, hogy mennyire jogos, ha nem akarnak már eltartani a szüleid.

Figyelj, ennyi idősen más már karriert épít, családja van, vállalkozást indít (esetleg már be is indult a vállalkozása), lakásra tett félre, stb.

Ahogy olvaslak, valószínűleg jó a családod anyagi háttere, és az ritkán jön úgy össze, ha a szüleidnek nincs kellő rálátása a gazdasági helyzetre, pénzügyekre és a világra. Nem naivak és ostobák, ha jól tippelek... Márpedig hidd el, őket is az zavarja, hogy ennyi idős korodra még mindig nem látják rajtad azt, hogy vinni fogod valamire.

Az élet sz.ar és kegyetlen.

Mit fogsz kezdeni, ha pl. apukáddal történik valami, kiesik a jövedelme, anyád pedig nem tud eltartani mindhármótok egy jövedelemből?! Nem kamaszok már, ha jól tippelek. (Nem riogatni akarlak. Csak tudod nekem 56 éves volt édesapám, mikor elment dolgozni, és többé nem jött haza...)

Ennyi idősen igenis elvárható, hogy önálló legyél és a szüleidtől független, még akkor is, ha egyébként anyagi megfontolásból otthon laksz.

De te jelenleg is úgy élsz, mint egy 16 éves kamaszlány, aki még nem döntötte el, mi lesz ha nagy lesz, előtte a tanulás, élményekre és tapasztalatokra vadászik, egyébként pedig majd eltartják a szülei, tehát bahik diákmunkát vállalni, ha nem szorul rá.

Apropó álláslehetőségek:

Több ismerősöm is van, aki vagy munka mellett (irodai állás multicégnél) végzett el főiskolát/egyetemet, aki külföldön tanult tovább, hogy a nyelvet is anyanyelvi szinten beszélje, vagy tanulás mellett dolgozott (főleg nyaranta, és beugrósként évközben, illetve egy-egy projekt során), és volt szakmai tapasztalta és referenciája, mire megszerezte a diplomáját. (Vagyis nem a Mekiben ajánlgatta a sült krumplit...) Nem ritka, akinek a gyakorlati helye főállást ajánlott, ha kezében az a bizonyos papírka.

Te ugye erre se szorultál rá, a tanulmányaid alatt sem dolgoztál, nincs tapasztalatod, nem dolgoztál külföldön sem (pedig azért olyat is ismerek, aki diplomával kutyatápot csomagol, vagy Londonban árul sült krumplit), és megint csak ott tartunk, hogy nincs munkatapasztalatod.

Ez pedig egyre égetőbb probléma lesz, mert te sem leszel fiatalabb.

Az mondd valamit, hogy a 25 év alatti munkavállalókra kap a cég támogatást? 26 évesen már nem, hiába vagy elvileg pályakezdő. Simán hátrányból indulsz egy másik 24 évessel szemben, aki után teljes évre jár az adókedvezmény, és a fősuli alatt bevállalt egy-két filléres gyakornoki állást, csak tapasztalatszerzés céljából. De jövőre már 25 vagy, aztán 26... Ne csodáld, ha egyre nehezebb lesz állást találnod.

Az önéletrajzodban szaporodnak a lukak, és egyre többször hangzik majd el a "mikor szeretne gyereket" kérdés. Még van pár jó éved, amíg ki tudod magyarázni a HR-esnek, hogy igen hasznosan töltötted az időt, aztán már kukázzák az önéletrajzod, hogy "bakker, ezt még meg kell tanítani dolgozni..."

Németországban mit fogsz csinálni?

Mert valahol lakni kell, enni kell, közlekedni kell: ez akkor is kiadás, ha egyébként találsz állást. Vagyis egy hónapnyi költőpénz a minimum, amire szükséged van.

Azt látom, hogy te nagyon burokban nevelkedtél, sejtelmed sincs arról, milyen az élet a nagyvilágban, a szülők nélkül, ahol neked kell a megélhetésedről gondoskodni, ahol kell az állás, mert valamiből rezsit kell fizetni, és ahol be kell osztani a pénzt, mert hó végén nem lesz aki kisegít.

24 évesen ez már ciki... és a pártalálást se fogja megkönnyíteni. Tippelek: nincs pasid, ugye?

Magyar okj-s kurzussal SOHA nem fogsz te kinn elhelyezkedni, ha annyira naiv vagy, sajnálni tudlak!

Egyébként ez a tipikus elb.s.rintom az időt, csak melózni ne kelljen, mert büdös.

Normális fősulival SIMÁN el tudnál helyezkedni (jó! fizetésért), vagy menjél gyárba, kórházba, oda boldog-boldgotalant felvesznek, de persze egyszerűbb kifogásokat keresni.

Én sem tartanálak el, mert szikrányi elkötelezettség nincs benned, csak tengsz-lengsz.

Na most lehet sokan keresztre feszítenek azért, amit mondok, de az én meglátásom a következő. Anno, 24 évvel ezelőtt nem a kedves kérdező akart a világra jönni. A szülők döntöttek úgy, hogy családot akarnak alapítani - vagy ha nem is tervezték, bevállalták. Ezzel együtt azt is vállalták, hogy lehetőségeik szerint felnevelik, iskoláztatják, és elindítják az életben. Mert ugye remélem senki nem gondolja, hogy ebben a mai világban máról holnapra egy PÁLYAKEZDŐ állást talál.... Itt vagyok én példaként: pénzügyi szakon végeztem - ami ugye manapság igen jól kereső, és sok állás is meg van hirdetve, DE --> kérnek 2-3 év szakmai tapasztalatot... na igen, csak ez a sok okos ember nem érti meg, hogy amíg mindenki ezzel a hozzáállással van, a pályakezdőknek esélyük sincs. Mert nincs tapasztalat.

Én amondó vagyok, hogy ha a szülők vállalták ezeket a kötelezettségüket 24 évvel ezelőtt, akkor kutya kötelességük addig támogatni a gyereket, amíg saját lábára nem áll. Nem azt mondom, hogy tartsák el, de ahogy olvasom a leírást, nem tököl egész nap, állást keres és tanul. Mindemellett ha otthon sem a lábát lógatja, hanem besegít ezt azt, akkor még annyi panaszkodni való sincsen, mert manapság a legtöbben elvárják, hogy a szülők kinyalják a s*ggüket.

Mindemellett nagyon sok szülő nem lát bele abba, hogy egy nap majd fordul a kocka, és nem ők lesznek azok, akiknek törődni kell a gyerekükkel, hanem majd a gyerek törődne velük. És igazából szerintem nekik sem nagyon tetszene, ha a gyerek követelőzésekkel állna elő, hogy persze, gondozlak ha...(és felsorol egy listát).

Nem mellesleg megjegyezném: elég szomorú, hogy a kérdezőnek eleve az a terve, hogy Németországba megy. Ez igen sok mindent elárul a magyarországi lehetőségekről sajnos.

Nem nincs igaza !

Nekem mindig azt mondta édesanyám, hogy amit tőle kaptam, majd a gyerekeimnek kell továbbadnom.

És így is teszek, szóval igaza volt. :)

A szülők nem azt vállalták, hogy élete végéig eltartják a csemetét, sőt, a hobbijait is fizetik. Megkapta a támogatást arra, hogy felsőfokú képzettsége legyen, nyelve(ke)t tanuljon (ismétlem, a diplomájához is kellett nyelvvizsga, vélhetően nem németből tette le, ha egy évet kellett tanulnia anyanyelvi környezetben), és két évig állást keressen. SENKI nem várhat el ennél többet, ha a kérdező nem tud, vagy inkább nem akar élni a kapott lehetőségekkel, magára vessen.

Az, hogy pályakezdőként nem mindig könnyű elhelyezkedni, nem újkeletű dolog. Felnőtt embertől elvárható, hogy már a főiskolán/egyetemen vegye ezt figyelembe, és tegyen érte, hogy legyen munkája végzés után, pl. menjen el gyakornoknak, dolgozza be magát egy céghez, vagy tanuljon plusz nyelvet, amivel külföldön el tud helyezkedni. Menjen a munka után, ha kell, ne várja, hogy a helyébe jön, addig is majd apu-anyu eltartják...Ilyen mentalitású kölöktól aligha várható, hogy majd támogatja a szüleit (amúgy sem jellemző ez a mai nárcisztikus, egocentrikus generációra, tisztelet a kivételnek), úgyhogy teljesen jogos, ha a szülők nem a gyermekcse igényeit elégítik ki 40-50 éves koráig, hanem a saját nyugodt öregségüket biztosítják be a saját, megkeresett pénzükből.

Ezt az idióta kifogást pedig, hogy nem a gyerek kérte az életet, rohadtul unom már, ha valaki tehernek és nem ajándéknak érzi, hogy életet kapott, kösse föl magát.

Ha nincs gyakorlatod meg nagy ismeretségi köröd nagyon nehezen fogsz akármilyen munkát találni évekbe is beletelhet.... És még akkor is egy szart fogsz talál

ni !