Titeket számon kérnek a szüleitek a dolgaitokról, úgy hogy már nem laktok ott?

Természetesen érdeklődnek.

Felnőtt emberként képesnek kell határt szabnod kíváncsiskodásnak. Annyit mondj el amennyit szeretnél, a többi kérdést meg illedelmesen kerüld ki, enyhén éreztetve, hogy kicsit túl sokat szeretnének tudni.

Nem, engem felnöttként kezelnek.

De ha a kérdezösködés túlmegy a normál érdeklödésen, akkor egyszerüen nem válaszolsz, ha netát erösködnek, akkor közlöd, hogy ez magánügyed.

Engem úgysem számoltatnak el, hogy velük lakom. Ehhez persze mg kellett vívnom a magam "függetlenségi harcát", ami némi időt és energiát igénybe vett... Most már, hogy ezen régen túl vagyunk, szinte mindent elmondok nekik, mert hát miért ne, beszélgetünk és kész, nincs mit titkolóznom, és számomra ettől (is) család a család - mármint hogy megbeszéljük azt, ami velünk történik, és ami épp lefoglalja a gondolatainkat. Ha valami nem is tetszik nekik, hát elfogadják a döntésem és kész.

Amikor még nem tekintettek egyenlő félnek, akkor is kiálltam a döntésem mellett, ha fontosnak tartottam, és ha problémám volt a "számonkérésükkel", elmondtam és megbeszéltük. Ha nem nyitod ki a szád, és nem vállalod fel a konfliktust, akkor nem fogják észrevenni, hogy azzal, hogy felnőttél, pontosan hogyan változtak meg az igényeid.