60 éves apám semmit nem fogad el senkitől. Akármit kérek tőle, ordibál, a múltbeli sérelmeire tereli a szót (pl. nem segített soha senki neki-ez nem igaz, de ő szentül hiszi), aztán a vége az, hogy nem csinálja meg. Hogy tehetném jobbá a helyzetet?

Rég nem lakok otthon és jó messze élek a szüleimtől (550km). Általában havonta hazalátogatok kitakarítok, amit kérnek igyekszem megcsinálni, mivel más nincs nekik.

Nőként ugye nem vagyok ezermester, így például egy csöpögő csap, vagy egy leszakadt karnis, eldugult wc ügyében megkérem apámat, hogy csinálja meg, amit ő évek óta elódáz, így a ház is teljesen leamortizálódott. Persze vannak nagyobb gondok is (festés nem volt 15 éve, tönkrement járda, omladozó falak a szekrények mögött, feltört csempe). Többen szóltak már a háta mögött, hogy intézzem el én valahogy, de nem engedi azt se hogy szerelőt hívjak, ordibál, hogy nem engedi majd be, vagy utána tönkreteszi direkt. Sajnálja a pénzt is rá. Azt mondja mindig, hogy nekik jó így, és én ne szóljak bele az életükbe.

Nyilván felismertem, hogy jobb, hogy nem lakok már régen otthon, nem tudom meddig fajult volna a veszekedésünk. Én nekik akarok jobbat, félek, hogy egyszer nagyobb baj lesz. Anyám fél kiállni mellettem, úgy csinál mint aki nem hallja, amikor vitatkozunk, de sokszor ő kér, hogy próbáljam elintézni valahogy, pl. festést. Ő is sokszor inkább ráhagyja, már rá se hallgat.

Apám meg miután kiordibálta magát, sokszor nevetve elmegy tv-zni és a ház szalad tovább.. Közben meg lenne rá idő és pénz is, hogy lassan felújítsák a házat, de mégse.

Akármit javasoltam, sose jó apámnak. pl. adják el, vegyenek kisebbet, amit rendben tudnak tartani (nem járhatok 40 évesen is haza, takarítani nekik), költsék magukra a pénzt.

Persze ezek csak a több éve húzódó példák, a mindennapi dolgokon is lehetne vitatkozni, de inkább ráhagyom. Érzem rajta, hogy keresi a konfliktust, veszekedést, akkor érzi elemében magát, ha kiabálhat.

Nekem szerencsére van saját életem, messze tőlük, inkább kerülöm a konfliktust, teljesen más embernek ismernek, mint a szüleim.

Mit csinálhatnék ebben a helyzetben? Mondjak le róluk teljesen?