60 éves apám semmit nem fogad el senkitől. Akármit kérek tőle, ordibál, a múltbeli sérelmeire tereli a szót (pl. nem segített soha senki neki-ez nem igaz, de ő szentül hiszi), aztán a vége az, hogy nem csinálja meg. Hogy tehetném jobbá a helyzetet?

Ha szellemileg beszámíthatóak, és nem mozgáskorlátozottak, akkor 60 évesen miért nem hagyod őket úgy élni, ahogy akarnak: koszban, csöpögő csappal, eldugult WC-vel, stb?

Nem gondolod, hogy egy manipulatív érzelmi játszmába vont be téged apukád, a segítséget meg nem értékeli?

Megmondta, hogy "nekik jó így, és én ne szóljak bele az életükbe", plusz "keresi a konfliktust, veszekedést, akkor érzi elemében magát, ha kiabálhat."

Ha ő nem akar változtatni, változtass te. Ne foglalkozz a megoldatlan ügyeikkel, a leamortizálódó házzal mindaddig, amíg valami veszélynek nincsenek kitéve.

Ha a helyedben lennék, és odautaznék 550 km-ről, beszélgetnék velük, igyekeznék kedves lenni, megpróbálnám jól érezni magamat a lakás állapotától függetlenül, és rájuk bízni, hogy hogyan, milyen körülmények között élnek.

18-assal értek egyet.

Ha szüleid egészségileg képesek lennének kiporszívózni, port törölgetni, felmosni stb., akkor miért csinálod meg te helyettük?

A javítgatások meg végképp nem tartoznak rád. Ők laknak ott, ha akarják, megoldják.

Anyukád is ostobaságokat kér. Mi az, hogy 550 km-ről te intézd el a festést? Először jussanak ők egyetértésre abban, hogy mit kell megcsináltatni és mire van pénz, utána lehet nekiállni mestert keresni, árajánlatot kérni. És ez csakis az ő dolguk lehet, nem a tiéd! Max. festés után hazamész és segítesz összetakarítani, mert az tényleg nagyobb munka a szokásos takarításnál.

Egyébként logikus, hogy mivel apádat nem zavarja pl. a zsíros üveg, ezért simán megfogná a tiszta ablakot zsíros kézzel, és bosszantja, hogy te ezért rendre utasítod. Gondolj arra: nem ő kérte, hogy pucold meg az ablakot (vagy bármi mást), ezért nem korrekt utána őtőle elvárni, hogy vigyázzon a tisztaságra.

És nekem is eldurranna az agyam, ha folyton azzal nyaggatnának barátok vagy külön élő gyerekeim, hogy csináltassak meg ezt vagy azt, mert hogy néz az ki. Ebbe kizárólag az ott lakóknak, tehát apukádon kívül anyukádnak van beleszólása.

Egyébként meg, nem kell olyanokkal tartani a kapcsolatot, akik téged b...tatnak azért, mert apukád nem engedi rendbe tenni a lakást. Mondd meg nekik, hogy törődjenek a maguk lakásával és a maguk családjával!

Nálunk is ez van, csak ordibálás nélkül. Én is messze lakom és másként élek. 36 vagyok, 18 évesen eljöttem, de felnőtt fejjel kellett megélnem, milyen tiszta, rendes otthonban élni. Én is próbálkoztam, mert zavart, ha elmentem hozzájuk, hogy minden igénytelen és koszos, pedig a legtöbb dolog nem pénz kérdése lett volna. Aztán mostanában jöttem rá, hogy egymással van bajuk. Apám évtizedek óta áldozat, anyám megy a feje után és amúgy meg sajnos igénytelen és rendetlen. Apámat leuralja és legyengíti, aki amúgy sem volt soha erős személyiség, mára sajnos szánalmas ahogy viselkedik. Most nézve rájuk, úgy gondolom, nem illenek össze és ez mindkettejük életére rányomta a bélyegét. Szerintem jobb lett volna, ha nem erőltetik az együtt élést. De már nyugdíjasok, nem fognak lépni semerre. Már nem erőlködök, a véleményemet elmondtam nekik, szeretem őket és mindenben számíthatok rájuk, jó szülők. De rossz házastársak, és szerintem minden energiájukat ez emészti fel. Ez pedig az ő problémájuk sajnos. :-( Nem oldhatom még helyettük.

Azért írtam le, mert nálunk is egy zsarnok és egy áldozat van és évekig próbáltam segíteni rajtuk. De az apám így döntött, hogy benne marad ebben.

A te esetedben szerintem is jól jöhet egy szakember segítsége, ám nem tudom, hogy lehet egy ennyire ellenálló embert erre rávenni...