Irritáló szüleim viselkedése. Mit lehet velük kezdeni? 18/f

Most már nem különösebben érdekel, inkábbb nem foglalkozom velük, csak zavaró, hogy nem értik meg, hogy ez nekem igenis zavaró és valahogy próbáljanak rajta változtatni.

Szóval a problémám a következő, már majdnem 10 éve járok kosárlabdázni, akkor még szüleim is támogattak benne, most viszont egyfolytában azt hangoztatják, hogy be kéne fejeznem, mert semmi értelme. Megkérdeztem, hogy akkor az most jobb lenne ha ugyanazt csinálnám, mint minden velem egykorú, hogy most hogy szünet van, sehova sem kell menni és ezért egész nap otthon döglenék? Erre aztán sosem kapok semmi választ.

Ma voltam egyik osztálytársamnál és ittunk (mértékkel természetesen, én amúgyis nagyon nagyon ritkán szoktam) és erre nagyon kiakadtak. Először is 18 vagyok. Másodszor is, mikor volt olyan hogy a sáraföldik lerészegettem? Soha. Harmadszor is, ismerhetnének már annyira, hogy tudják, hogy tudom, hol vannak a határok. Valamint cigizni is szoktam, de ezt is 1 nap nagyon nagyon maximum 2x. Én is tudom, hogy ezek mind olyan dolgok, amik nem túl egészségesek, de nem tervezem soha túlzásba vinni őket. Ebbe a részébe már úgy, ahogy belenyugodtak.

Ami pedig a leginkább zavar, hogy nem tudnak kopogni, mielőtt bejönnek a szobámba. Mindegy hányszor szólok nekik, leszarják. (Kulcsom nincsen...) Egyszer speciel ránk nyitottak, amikor barátnőmmel szeretkeztünk. De nem, ez még mindig nem tántorította őket el, ugyanúgy bejönnek.. Egy nap már nem bírtam visszatartani, így elmondtam nekik a véleményemet, hogy a hobbimat nem hagyom abba. Szeretem, kikapcsol. Ezért csinálom. Sem a cigizést sem az ivást nem azért csinálom, mert a barátaimnak akarok imponálni. Csak emiatt is a velem egykorúakkal azonosítanak, akik tényleg nem tudják, hol kell megállni és agyba-főbe lerészegednek meg tüdőrákig cigiznek. Az ilyeneket én is lenézem és elítéltem.

1 óra múlvára beszéltük meg, hogy egyik barátommal találkozunk, erre szüleim kitalálták, hogy nem megyek sehova, nem kell hogy ennél is mélyebbre süllyesszen, ha pedig mégis úgy döntök, hogy elmegyek, akkot nem leszek szívesen látott embet a házban.

Most úgy őszintén mire jó ez a házsártoskodás? Miért van az, hogy mindenben korlátolni kell? Miért nem lehet nekem is szabad teret adni?

Nagyon zavaró, hogyha el akarom mondani mit gondolok, akkor elnyomnak és veszekednek velem..