Anyámnak van joga beleszólni, hogy a saját pénzemet mire költöm?

Azt a büdös ezek a válaszok. Neked aztán kötelezettséged kifizetni a rezsit a saját szüleidnél, kölcsönt kamattal de még 200 ezer forintos albérleti díj is majdnem alapvető etikett. Emberek, ha a szülei nem akarják, hogy ott lakjon kidobhatják, ő aztán a világon semmivel nem tartozik senkinek azért mert a szülei, önállóan úgy döntöttek, hogy a törvényes korhatáron túl is szívesen látják a házukban. Persze, szép dolog hálából kisegíteni de semmi körülmények között nem kötelező.

Kérdésre válaszolva, sokszor ilyenek a szülők. A szóhasználat alapján én azt gondolom, hogy csak kicsit erőszakosak a tanácsaikkal és véleményeikkel, nem megtiltják. Ebben az esetben csak mondd el nekik, hogy értékeled az inputot de úgy költöd az általad megkeresett pénzt ahogy az neked jólesik, köszönöd szépen. (talán kevésbé szarkasztikusan, azt nem szokták értékelni) Ha meg úgy gondolják, hogy nekik joguk van megtiltani akkor tényleg a költözés szerepel a "megoldások, csökkenő sorrendben, hatékonyság szerint rendszerezve" lista élén.

Maradiság is lehet az oka annak, hogy ellenzik a telefon megvételét. Az 50-60 ev körüli szülők/nagyszülők hihetetlenül tudják magyarázni a fiataloknak, hogy ez a modernizálódás mennyire rossz, mert ők is életben maradtak fiatal korukban telefon nélkül. Meg nem kell számítógép, nem kell facebook, nem kell automata mosógép, mert a régi fajta Hajdu is teljesen jo, nem kell hajat festetni, nem kell sminkelni. Erre én azt szoktam válaszolni, hogy az ősember is megélt ruha nélkül, te mégis hordtál ruhát fiatal korodban.

Meg hát egy 20 ezer forintos manapság már nem sokra viszi...

A kedves válaszadók, akik a fogalmazásaik alapján szülők, könnyen voltak, amikor el kellett kezdeni a nagybetűs életüket, hiszen az ő szüleik megengedhették maguknak, hogy a külön költöző gyereküknek saját házat vegyenek, hiszen nagyapám sztorizásai szerint a '80-as, 90'-es években élő embereknek mind volt munkája, amiből vígan meg lehetett élni. Nem beszélve arról, hogy az akkoriban pályakezdő fiatalok azonnal találtak maguknak munkát. Nem az volt, mint ma, hogy nincs kereslet a munkaerore, de ha esetleg mégis van egy cég, amelyik dolgozót keres, akkor majd a munkakozvetítő kiközvetít, és lehet, hogy csak valami alkalmi munkára 95 %-ban valami retkes, budos, szervezetkárosító gyárba.

Szóval akkor a kedves válaszadók közül, kinek nem voltak 18 éves korában a létszükséglet részét képező dolgai (mert manapság már-már egy telefon létszükséglet)?

Drága utolsó!

Gondolj már bele egy kicsit. Ha elmegy dolgozni és kap fizetést a gyermek, akkor miért lenne kötelessége a szülőnek eltartani teljes mértékben?

Igen is adjon havonta bele a rezsibe. Hisz otthon fürdik, otthon eszik. Ami azért nem két forint. Dobjon be havonta egy húszast, a többit meg költse amire akarja. Ez nem nagy összeg, ki lehet bírni. Persze ha nem tetszik, ellehet menni albérletbe is, de az nem húszezer ft lesz. Nem tudom miért gondolják úgy a fiatalok, hogy anyucinak apucinak kötelessége eltartani. Tessék szépen felnőni és nem cirkuszolni. Általában az ilyen embereknek fogalma sincs mennyibe kerül egy háztartás havonta.

Mi albérletben lakunk. Hát nem olcsó...