Ti megmernétek csinálni?

#48: Mellébeszélés újfent csillagos ötös...:)

"A nem létező sérelmekért senki nem tud kárpótolni, ez a válaszom. Mert ha szerinted egy 16 évesben mély és soha nem térülő sebeket hagy az hogy" - tudod, vannak objektív - mérhető - és szubjektív (nem mérhető) dolgok. Azt hogy kinek mi mennyire fáj, vagy ki mit mekkora veszteségnek él meg, azt csak az illető maga tudja eldönteni, és senki más. Nem kis önhittséget feltételez az, ha ezt valaki kívülről akarja megítélni...

És természetesen szó sem volt "egy konkrét buliról", ezzel megint te színezed a történetet - valójában általános szülői attitűdről volt szó mindeddig - ugye? Voltaképp az történik, hogy minden egyes reakcióddal tovább színezgeted a sztorit úgy, hogy az a te prekoncepciódba illjen bele. (az cseppet sem zavar, hogy már kicsit sem hasonlít arra a helyzetre, amit a Kérdező megkérdezett...)

Azt meg büszkén vállalom, hogy némileg elfogult vagyok a fiatalok irányába - de sajnos közel sem annyira, hogy érdemben ellensúlyozni tudjam a "te csak fogadj szót, te csak hallgass a szüleidre, mert a szüleid csak jót akarnak.." marhaságot. Tudod, ilyenkor két út van valójában, normális szülők esetén valóban a megbeszélés és a kompromisszom, nem normális szülőket esetlén meg ugye az ember vagy átveri őket, vagy felvállalja a konfliktust és bé**xa az ajtót (ez látom, nagyon "bejött" neked, én már csak ilyen őszinte ember vagyok...) illetve, hogy a gyerek meg elkezd a szülőknek betartani, abban ami nekik fontos - és persze ez is elvezet egy egyensúlyhoz, csak épp nem win-win, hanem lose-lose egyensúlyhoz.

Viszont azt értékelem, hogy amíg megebédeltem, a Kérdezőnek is próbáltál válaszolni valamit - még ha teljesen nem is értek egyet vele... mert hát "ki tudja, mi van a szülők fejében"... és ugye amiről tudnak, azt tiltani is könnyebben tudják - ugye...

De ezt csak a Kérdező tudja eldönteni, hogy náluk ebből minek van esélye működni...

#52, igazán köszönöm értékes tanácsodat:)))))

(hangyányicskát elkéstél vele...)

Utolsó akkor légyszi fuss neki megint a beszélgetésnek :) én ugyan nem erőltetem senkire a véleményem, mivel nekem nincs is olyanom úgy értve elfogult és kizárólagos. Ellentétben a kis ajtócsapkodónkkal aki pont most ismerte be, hogy nem képes ELFOGULATLAN véleményt alkotni szülő-gyerek vitákban. Akkor miről is beszélünk? :) szerinte a kamasznak mindig igaza van, ha nem akkor jogosan fordít hátat annak aki világra hozta nevelte, gondozta...csodás. :) akkor nem tudom itt ki is a hülye, már bocs.

Én szívből remélem a kérdező kompromisszumra jut a szüleivel.

"Ellentétben a kis ajtócsapkodónkkal aki pont most ismerte be, hogy nem képes ELFOGULATLAN véleményt alkotni szülő-gyerek vitákban." - bocsi, nem "nem vagyok képes", hanem "nem vagyok hajlandó" - és ez nagy kettő. Pont azért, mert a többség - a való világban is, meg itt a GYK-n is - elfogultan szülőpárti... és ezt muszáj ellensúlyozni...

(egyébként ha neked ennyire tetszik az ajtócsapkodás, egyszer gimnáziumban is bevágtam az igazgatói iroda ajtaját - de az frankón körbe is repedt tőle:) - és akire anno rávágtam, azzal azóta már rég tegező viszonyban vagyunk:))

Na itt a nyár, látom :) megjöttek a kamaszok akik hőssé pontozták a 66%-os agresszorunkat, másokat meg le.

Én csak egy valamit nem értek, miért kell ebből a kérdésből ekkora valamit csinálni?

66%-os, szerintem mikor egy korábbi válaszban fel lett sorolva az a sok minden, a kamaszok bajairól, az nem mellé beszélés volt csak egy utalás arra hogy bolhából csinálsz elefántot. Egyszerűen egy olyan klasszikus, már már elcsépelt dolog miatt indítasz keresztes hadjáratot, ami ezer éves. Adott egy kamasz kontra szülő. Dráma van meg feszkó, kész...valami nem tetszik a szülőnek, kamasz tilatokozik bla bla bla...ne tegyünk már úgy mintha ez valami hatalmas nagy valami lenne. Mindenki volt kamasz, én is az előttem lévő generáció is meg előtte is. Ahány ház annyi szülő, de senki nem lett lelkibeteg bármilyen kontrol miatt, az Istenért...Ok helyesbítek: te az lettél. És ez nem bántás vagy személyeskedés, szimplán üvölt minden sorodból hogy valami nem százas.

A nyílt agresszió amire büszke vagy, a kis célzások hogy a szülő elhalálozhatna mellé, azzal lenne értelme, hogy a gyerek tegyen keresztbe a szülőnek ha nem tetszik neki valami, meg ez az egyértelmű kijelentés hogy nem vagy HAJLANDÓ elfogulatlan választ adni szülő-kamasz kérdésben....hát ne haragudj, de ez mind arra utal hogy nálad valami nagyon nincs rendben, ha ennyire ölre mész egy ilyen minden napos piszlicsáré dolog miatt.

A kamaszok felpontozását elnyered, de minden felnőtt ember kb csak megállapítja hogy itt bizony baj van. És nem is kevés.

"de minden felnőtt ember kb csak megállapítja hogy itt bizony baj van".

Utolsó, most őszintén: És akkor mi van? Dőljek kardomba, mert az a réteg, aki jellemesen soha sem emel szót az "amíg az én házamban élsz addig..." szemétkedéssel szemben, aki legjobb esetben is szó nélkül hagyja, de rosszabb esetben akár helyesli, sőt bátorítja a "gyereknevelés" címén alkalmazott fizikai erőszakot, az a réteg, aki a gyerekeket meghunyászkodásra és önfeladásra biztatja, az a réteg nem tart normálisnak??? Tudod, inkább akkor aggódnék, ha a véleményem az ilyeneknek tetszene...

"a kis célzások hogy a szülő elhalálozhatna mellé," - ilyen viszont nem rémlik, ahhoz azért sokkal több kell, mint ami az itteni kérdésben szerepel.

Tudod, egyszerűen röhej, hogy a "felnőttek társadalma" közellenségnek kezeli azt, aki felvilágosítja a fiatalt a jogairól és lehetőségeiről...