Mi volt a legnagyobb bűnöd, amit szüleid "ellen" követtél el?

Még mindig első vagyok. A sluszpoén persze lemaradt. Anyám, aki állítólag nem csalta meg, pár éve kiderült, hogy de igen, megcsalta, csak nem azokban az időpontokban, amiket apám hangoztatott. No komment. És eléggé elk..vult azóta. Nem tudok úgy hazamenni, hogy nem mindig más pasival lássam. Hányinger. És egy ilyet védtem, egy ilyen miatt lett többször is majdnem elvágva a torkom. Miután apámat lecsukták, anyám nem törődött velünk. Rongyokban jártunk, kemény télben is csupán egy széldzseki, és póló volt rajtunk, mert nem volt pénzünk, de anyám persze bundában járt. És míg rólunk leszakadt a cipő, és végül volt, hogy a tanárom szánt meg, és vett nekem cipőt, anyámnak 4-5 cipő is sorakozott a szekrényben, mert ő nem veheti fel ugyanazt. Szívás. Duplán.

Bocsi, hogy ilyen hosszú lett, csak kérésre fejtettem ki.

24-es, azért van különbség a 20-as megrázó sztorija, és a "kiszököm, mert nagylány vagyok" sztorik közt.

És ennyi erővel a szülőket sem lehet hibáztatni, mert őket meg az ő szüleik baszták el, és így tovább...

Ott van elbäszva a világ, hogy az ember azt hiszi, hogy a szülei mindent tudnak. Pedig a szülő semmit sem tud a gyereknevelésről, rajtunk tanulja meg. Mint ahogy mi is a saját gyerekeinken. Vagy jól csinálja/csináljuk, vagy nem.

A kérdésre: Apám ellen nem sokat tudtam elkövetni, tekintve, hogy korán meghalt. Talán annyit, hogy rendszeresen loptam a cigijét.

Anyám szerintem többet követett el ellenem, mint fordítva. 16 éves koromban lelépett, és mivel nem akartam intézetbe kerülni, éjszakai vagonrakásokból kellett megélnem, meg a középiskolát fedeznem. Pedig alapjában nem volt egy rossz ember. Szinte egész életében tanult, és komoly karriert futott be. Csak ő nem volt egy anyatípus. Ezt nyilván csak akkor tudta meg, amikor megszülettem. Ez ellen nincs mit tenni. Ő is ember, ugyanúgy boldogságra vágyott, mint bárki más. Mint én is. Ő is megkapta, én is. Ő azért, mert azt tehette, amit szeretett csinálni, én meg azért, mert korán megtanultam, hogy az életben csak magamra számíthatok.

Később én is követtem el hibát, vagy bűnt a gyerekeim ellen. Semmink se volt a feleségemmel, így egyfolytában dolgoztam. Másod- és harmadállást vállaltam, hétvégén kőműves mellé jártam segédmunkásnak. Meglett mindenünk, de a gyerekek jószerivel apa nélkül nőttek fel. Legalábbis tizenéves korukig, míg jött a rendszerváltás. Utána sokat voltam velük, és szerencsére nagyon jó lett a viszonyunk.

Bocs, hogy eltértem a tárgytól. Jólesett kicsit nosztalgiázni. :-))

25-ös:

Ha valakinek az is a 'bűne',hogy tini korában kiszökött bulizni vagy leitta magát,hát Istenem. Mindenki volt fiatal, megcsinálta a hulyeségeit és lám, mégis ember lett belőle. Sőt, ismerek olyat (nem is egyet),aki sokra vitte és elég züllött fiatal volt. :)

Ha pedig nehezebb élete volt (mint amiket említettél pl vagy az én történetem), azokat meg nem értem, miért kellene elcse_szett emberként emlegetni.

Ennyi erővel lehetnék alkoholista, gyógyszer függő, gyerek verő szülő. Az én szüleim ezek voltak, és fiatal koromban rettenetes dolgokat tettem, amire nem vagyok büszke. A szüleim és a körülmények miatt,hozzá teszem. De aztán megszakítottam velük a kapcsolatot, elkezdtem rendezgetni a saját életem, tanultam,elvégeztem az egyetemet, dolgozni kezdtem és férjhez mentem. A párommal együtt neveljük a kisöccsét, és úton van az első közös babánk. De ki tudja, ha velük maradtam volna, mi történt volna... Igenis számít, hogy milyen a szülő. Egy kisgyermek megszületik, tudtommal nem ő neveli fel saját magát. :)

Úgyhogy igazából még mindig nem értem, miért kell így lesajnálni másokat. Dehát részemről ennyi, mindenkinek egyetemes joga érzéketlennek lenni. :)

24-es voltam.