Mi volt a legnagyobb bűnöd, amit szüleid "ellen" követtél el?

Mindig is rossz volt a viszonyom anyámmal, ez a mai napig nem változott. Egyszer olyan csúnyán összevesztünk, hogy-dühömben vagy tehetetlenségemben, már nem is tudom-elvittem a kocsiját és átmentem vele a haveromhoz. Késő este volt már,vidéken laktunk, alig voltak az utcán. 14 voltam akkor. Anyám amúgy észre se vette. Nem igazán bánom,mert azzal az éjszakával sok minden megváltozott az életemben.

Öncsonkítás,piálás,drogok,állandó harag,nem semmi gyerekkor.Áldom a szerencsém h jó helyre születtem.

Első vagyok. Többen is írták, hogy ugyan írjam már le, hogy mi történt. Mivel elég egyszer is, így leírom ide, aztán majd elolvassa, aki akarja. 12 éves koromig normális család voltunk szerető anya, szerető apa, és tesók. Aztán egyik napról a másikra apám megbolondult, verni kezdte anyámat, és volt olyan, hogy minket gyerekeket is. Mindezt azért, mert anyám állítólag megcsalta. Ma sem tudom, hogy ez így volt-e, vagy sem, nem is érdekel, hiszen ha így volt, akkor sem ez a dolog elintézési módja.Még az időpontokat is megmondta: kivétel nélkül azok, amikor orvosnál volt velem anyám. Akkoriban volt egy műtétem, és hossza elő, illetve utógondozásra kellett járni. Ennek ellenére a dolgok eldurvultak. Késelés is volt már, anyám hónapokig kórházban volt. Többször megszöktünk, és mindig menetöltözetben (utcai ruha+ cipő ) feküdtünk le aludni, mert nemegyszer éjszaka kellett futnunk az életünkért. A kés is nemegyszer a torkomra került. Azt mondta, átvágja, ha nem mondom meg, hol van anyám. Nem részletezném a dolgokat, aki akarja ennyiből is érti, min mentünk keresztül. Pár év kellett hozzá. Akkor már minden egyes nap arról fantáziáltam, hogy én vágom át apám torkát, mikor alszik, mielőtt ő vágná át az enyémet. Nem egyszer álltam az ágya fölött a késsel a kezemben, de nem mertem....... nem mertem. Mindig visszaraktam a kést a helyére. Nem vagyok gyilkos. Nem tudtam megtenni. Egyszer csak fogtam magam, és besétáltam a rendőrségre, és feljelentettem az apámat. Kijöttek a rendőrök, de nem vitték el. iszonyatos verést kaptam azért, mert ő szabadlábon védekezhetett. Másnap elvitt az iskolába. Utána már mindig ő vitt az iskolába, hogy ne tudjak ilyesmit csinálni. Pedig olyan távolságra laktunk, hogy az ablakból látható volt az iskola kapuja. Az a verés másnapján bementem az iskolaigazgatóhoz, és elmondtam neki mindent. Megmutattam a foltjaimat, zúzódásaimat is. És kértem, hogy értesítsen senkit, hanem vigyen el az orvoshoz látleletért. Megtette. Az autója padlóján fekve csempészet ki az iskolából, így apám nem tudta meg. Az orvosnak mást mondtam, nem azt hogy apám vert meg. Akkor még ha én nem ismertem be, nem volt kötelező értesítenie senkit. Aztán eljött a tárgyalás napja, ahol az addig elrejtett látlelet amit az igazgatónőnél volt addig szerepet kapott. Ennek alapján apámat lecsukták 2 évre. Annyi idő alatt mi fel tudtunk szívódni, és új életet tudtunk kezdeni. Ma már apám halott, de tudtam mikor szabadul. Mikor kijött a börtönből, én ott vártam rá. és megmondtam neki, hogy most én jövök. Ahogy ő elvette a jövőmet, úgy elveszem én is az övét. Az őrülete miatt nem bízok meg azóta senkiben sem. Nem tudtam azt tanulni, amit akartam, és sokszor még mindig rettegek. Rengetegszer vannak rémálmaim azóta is, de bánni semmit sem bánok. Minden elvettem tőle. Nem maradt munkája, sem pénze, sem lakása. Egy csövesként halt meg az utcán egyedül.