Mit tegyek, ha apa cselédként kezel?
Persze ez elég provokativan hangzik, de mondok egy példát:
Teljesen átlagos nap, ölük az iroasztalnál. Bejön a szobába, és elém dob 2 darab gyürött, rövid ujju inget. Kérdezően nézek rá, mert nem emlékszem hogy én rételtem vagy türtem volna össze őket. Erre orditani kezd velem, hogy lusta dög vagyok, és semmihez sem értek, és kishiján majdnem hozzámüt (látni kell hogy mennyire indulatos).
Rendszeresen takaritok (a szobámban), néha segitek leszedni és elrételni a ruhákat. Nem érzem magam lustának, de neki rögeszméje hogy az vagyok. Az is megszokott dolog hogy folyton ugráltat ha egyszer itthon van. És ez nem arrol szol hogy nem segitenék, hanem arrol ahogyan arra kér. Mindig mérges, rámmereszti az eres szemeit... Nála az is megszokott hogy olyan dolgokra kér amiket nem tanitottak meg nekem, és már nincs is szükség rá. (pl. van egy kisebb udvarunk, amin mindig térdig nőveszti a füvet, aztán elvárja hogy én összegerebjézem). Ha éppen nem dolgozik, akkor mindig ad nekem valami dolgot, még akkor is ha már mindent elvégeztem... Rendszeresen hangoztatja hogy ingyenélő élőszködő vagyok és hogy "ő teszi a pénzt a zsebembe"
Idegileg már teljesen kikészit... 14/L
Hát nem irigyellek, próbálj kiállni a saját igazad mellet, mond neki pl. hogy kétszer is ledolgoztad már az ott lakhatást szóval egy szava nem lehetne.
vagy csöndben türd meg, szólj anyudnak hogy miket élsz át, stb.
néha segitesz leszedni és elrételni a ruhakat? elrételés, az meg mi? na most rákeresek. kiteregetni (csángo nyelvjárás). gereblyézést nem tanitjak..az ember csak csinalja.
nekem nem tunik ugy, hogy cselédnek tartana. max. csak duhos lehet, mert mindenre ugy kell megkérnie (néha segitesz) és talán magadtol nem csinálsz annyit, amennyi már egy 14 évestol elvárhato lenne. ennyi idosen engem nem kértek meg pl. gereblyézésre, mert egyértelmu volt, ha anyám-apám a kertben akkor nekem is ott a helyem, ha apám gallyat metszett, mentem ki, mert én szedtem ossze. nem vártam meg mig megkért rá.
ez igy tényleg nem normális amit apukád csinál illetve ahogy csinálja. anyukád mit reagál ilyenkor?
Nyilván elvárható egy ilyen korban hogy segítsen egy gyerek.de attól még normálisan is meg lehet kérni.és nem 0-24-ben ugráltatni
Kamasz vagy mamahotelben elsz.
Egy 14 eves vegyen reszt a haztartasban hiszen ott laksz eszel elsz.
Ne panaszkodj csinald magadtol a hazban es a kertben a munkakat tedd le a telefont
Igen. Egy picit tényleg durván bánik veled apukád. Ennek biztos, hogy megvan az oka (pl. szülő rossz gyerekkora). Próbálj meg kicsit kedves lenni vele, esetleg próbáld meg megölelni, érezze, hogy szereted és sose beszélj vissza neki, vagy olyan stílusban, ami provokálhatja őt. Ha jó a kapcsolatod anyukáddal akkor mondd el neki, apukád jelenlétében, hogy neked ez nagyon rosszul esik, hogy ilyen veled apukád.
Remélem, hogy javulni fog a helyzet. :)
Velem is így volt nagyjából. Megcsináltam mindig amit kèrtek. Aztán 14 èvesen apukám egyre több házimunkát adott nekem. Rám is kiabált, de megcsináltam. Ès most már termèszetes dolog, hogy mindent megcsinálok amit anyukám/apukám kèr.
Szerintem mondd apukádnak,hogy ne kiabáljon, mert akkor is megcsinálod, ha szèpen kèri.
Sok sikert!:)
15/L
- gereblyézést nem tanítják, az könnyű, mintha fésülködnél.
Egyébként abban igaza van, hogy segíts, viszont nem ordibálnia kéne, hanem normálisan megkérni.
Beszéltél már vele erről? Hogy ha szép hangon szól, akkor is megteszed?
Ha igen, és továbbra is kiabál, akkor magadban szemforgatsz, és csinálod, amit kell.
Mortohaanyám is mindenért kiabál, meg ordít, holott már számtalanszor megmondtuk neki, hogy normálisan mondva is elvégezzük a házimunkát. Egyik fülén be, másikon ki, továbbra is ordibál, mi meg már csak mosolygunk magunkban - vagy diliházban kötünk ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!