Kedves Szülők, Ti hogyan éltétek meg, hogy a lányotok/fiatok megházasodott?
Azt tudni kell, hogy nekem jó a kapcsolatom az anyósomékkal, tényleg nem panaszkodhatom.
Viszont az esküvőnk napja nem igazán volt felhőtlen... Anyósomon végig látszódott, hogy rossz kedvű, férjem és anyum is észrevette. A nagy napunkon emiatt végig rossz érzésünk volt, hogy mi lehet a baja. Utólag persze megkérdeztük, hogy mi volt a gond, mire azt mondta, hogy akkor 1 hete vették ki neki a spirálját és emiatt nem érezte magát jól. Volt egy olyan érzésem, hogy csak erre hivatkozik, hogy mondjon valamit. Hetekkel később mondta nekem, hogy az esküvőnkön érezte úgy, de nem jó értelemben, hogy elvettem tőle a fiát. De akkor valószínű, hogy emiatt volt furcsa a nagy napunkon?
Csak rossz, mert ahányszor a fotókat nézegetem, mindegyiken nagyon savanyú arcot vág, olyan rossz érzéssel tölt el, mikor nézem.
Nálatok ez hogy volt? Könnyen feldolgoztátok, hogy kirepült a gyermeketek?
Elnézést,sikerült végül elírnom...
Szóval jó értelemben érzi úgy,hogy elvettem a fiát. :))
Az etikett szerint ha valaki kellemetlenül érzi magát, akkor nem tanácsos társaságba menni, vagy ha már elment, akkor kimutatni nem illik. Ezt tudhatná, hiszen a "nagy illedelmeskedésben" nőtt fel.
Személy szerint az első pofavágásnál kikísértem volna az esküvőről azzal a szöveggel, hogy "Kérem, ne hozzon minket kellemetlen helyzetbe. Ha rosszul érzi magát, akkor fáradjon ki a teremből, és pihenjen le otthon."
Nem nagyobb bunkóság ez annál, amit az öreglány csinált. Semmi tisztelet nem volt benne akkor.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!