Valakivel történt már esetleg ilyen? Hogyan oldottátok meg?

A szüleim elég kritikus emberek, sőt ez nem is elég jó szó rá , pedig ahogyan senki ők sem tökéletesek és nekünk sincs tökéletes életünk, nem vagyunk gazdagok, nem vagyunk mi a legszebbek és még is nagyon könnyen mondanak véleményt mindenkiről. Ez nagyon zavar engem , ugyanis én egyáltalán nem ez a típus vagyok , engem egyáltalán nem érdekel a külső , meg , hogy kinek mennyi pénze van ,stb. Régen a barátaimat sem mertem meghívni magamhoz, mertem akartam , hogy anyáék rosszakat mondjanak rolluk(előfordult ilyen)ugyanis nekem nagyon fáj amikor rosszat mondanak a barátaimról. Már elmultam18 éves és nem merek fiúkkal ismerkedni, mert akárkit mutattam anyának, ő mindenkit nagyon csúnyán lemondott.Tudom, hogy nem kellene foglalkoznom vele mert ugye nem neki kell tetszenie stb , de valljuk be elég nehéz úgy együtt lenni valakivel, hogy a családja tiltja, vagy nem nézi jó szemmel ezt. Én nem akarok egy pasi miatt veszekedni velük mert hát mindennek ellenére én szeretem őket,viszont ez így sem mehet tovább. Amikor beszélni próbáltam anyával a végén úgy jött ki, hogy én vagyok a rossz mert ő csak elmondja a véleményét és őt nem érdekli mert mert engem fog megb****** nem őt.Na hát nálam ez kiverte a biztosítékot... Én nem beszéltem így soha senkivel és nincs ez megszokva nekem. Nagyon nem egy felfogással élünk, én soha nem mondanék ilyet senekinek , főleg a gyerekemnek. Ugy érzem nem vagyok szabad, mintha be lennék zárva, megfulladok itt.