Csak az én anyám ilyen, örökké velem akara élni?

A normálisabb anyák ilyenek. Nekem sosem adatott meg, hogy ilyen anyám legyen, mert az enyém sokkal de sokkal jobb. :)

Nem eroszakolhatja igy rad magat, surgosen beszelj vele. Neked sajat eleted van, amit elned kell, nincs joga ilyen szinten beleszolni. Persze tamogatnod kell ahogyan tudod (gondolom nincs rajtad kivul senkije es retteg h egyedul marad), de azert irrealis elvarasokat tar eled, amik meg akkor sem lennenek feltetlenul normalisak, ha te is szeretned, gondolj szegeny baratodra...

Gondolom egyke gyerek vagy.Az érthető h a gyereke közelében akar lenni. Az én anyukám is jönne utánnam, ha kiköltöznék. De azt nem engedném h egy háztartásba lennénk. Mindenkinek megvan a saját élete. az csak konfliktust szül h ha együttéltek, mert te mindig két tűz közt leszel

Anyukád azt sem szabhatja meg, hogy te kivel és hol élsz, arról meg végképp nem dönthet, hogy a párod kivel éljen...Ennyi erővel akkor az ő szülei is jöjjenek, legalább a "kedves" mamák egymást gyilkolnák fő műsoridőben :D

akkor te vagy a kedvenc gyerek. hogy hogy nem a másik tesód nyakán akar lenni?

Hat ez az indoklas eleg gyenge labakon all :D visszajara forditva akkor az o "modern" gondolkodasmodjaval akar negativan is befolyasolhatna az unokajat, hogy bulizni kell es nem pedig tanulni. Ami nyilvan nem igy lenne, csak ha ebbol az indoklasbol indulunk ki, akkor lehet erre kovetkeztetni. Egyebkent meg kell vele ertetni, hogy nem fog egyedul maradni attol, hogy nem egy lakasban eltek. Ha kulfoldre koltozol az kicsit nehezebb eset, de a tesod nem marad itthon?

Nem normális, sajnos nehéz lesz a leválás, fájdalmas is, de meg kell történnie, mert ha veled lakik, akkor az nem lesz jó, hiszen nem szeretnéd, és nem is jöttök ki. Sajna ez gyakori, hogy nem engedi a szülő leválni a gyerekét, mert nincsenek rajta kívül céljai. Neki is jobb lesz, ha leválsz majd. Én a helyedben kibírnám ezt még a fősuliból (mennyi 2 év). Ha elkezdi mondani, akkor hagyd rá, ne mond, hogy igen, ne biztasd, de ne is állj le vitatkozni, mert felesleges. Addig csak eltelik sok idő, és egymás agyára fogtok menni, úgysem tudtok megegyezni. Max annyit mondj neki, hogy az még messze van, ember tervez, Isten végez... Párodat nyugtasd meg, hogy nem lesz így, ne aggódjon. Ha majd kimentek, találtok lakást, akkor egy személyes látogatásod alkalmával leülteted, és elmondod neki, hogy mi a helyzet. Normálisan, szépen. Elmondod, hogy szereted, de a saját életedet kell élned. Készülj fel, hogy megpróbál magához láncolni, amikor elmész rosszul lesz, beteg lesz, stb. Erősnek kell lenned. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy el kell hanyagolnod, beszélhettek rendszeresen, látogatás, stb. Meg kell tanulnia, hogy az energiáit másba fektesse, mert boldogtalan lesz.