Ti mit csinálnátok, ha megtudnátok, hogy a 17 éves gyereketek több napot is ellógott (többször is) az iskolából, mert olyan rossz kedve volt, hogy állítása szerint képtelen volt bemenni?

A bipoláris zavarosoknál jellemző ez,hogy a,ikor a negatív periódusban vannak,akkor annyira maguk alatt vannak,hogy egész nap még a szobából,de akár az ágyból sem kelnek ki.

Nem evett,ez is csak ezt erősíti.

Ha valaki lógni akar,akkor azt hazudja a szüleinek,hogy iskolában volt,és közben máshová megy,nem a szobájában gubbaszt...

"Nem tudom hogy depresszió-e, honnan tudhatnám?"

Tudjátok, okoskák, ez a jó reakció. Én is szorongásos betegségekkel járok terápiára, de amit leműveltek itt, az nevetséges. Sokszor a vele együtt élő emberek sem tudják, mi a baj, ti meg hasra csaptok, és idehányjátok a diagnózist? Ezeknek simán lehetnek szervi okai is, mind magatokból indultok ki. Szerintetek az orvos elsőre eltalálja, mi a baj? Ha szerencsés, igen. Ti még nem is láttátok, máris jár a szátok. Kicsit vegyetek vissza az orvosjátszásból.

Nem tudom hogy depresszió-e, honnan tudhatnám?

Nem hiszem, hogy ilyennel pszichológushoz kéne menni.

Pedig de.

Nyilván leülnék vele, és megbeszélném az okait - az nem elég, hogy "nem bírtam bemenni", neki is érdeke, hogy rájöjjetek, mi a baj, miért érzi azt, hogy nem tud bemenni.

Ha nem boldogultok a problémával (akár már a probléma azonosításakor megakadtok), szóba jöhet akár pszichológus is, de egyáltalán nem biztos, hogy tényleg szükséges. Lehet olyan, serdülőkori átmeneti hangulatingadozás is, ami elmúlik. (Nekem is volt részem benne. Mondjuk én kezdettől fogva őszintén elmondtam anyámnak, ő meg leigazolta - és sokat beszélgettünk. Persze nem fordult elő gyakran, de azért egy időben sokat sírtam:S Aztán ahogy közeledett az érettségi, érdekelt a továbbtanulás, új ingerek értek, elmúlt.) Mindenesetre a nyáron megpróbálnám elérni, hogy új ingerek érjék, és jobban odafigyelnék rá, hogy javul-e a helyzet. Ha romlana, akkor biztosan külső segítséget kérnék.

Lényegtelen hogy mi az iskolakerülés oka, mindenképpen beavatkozást igényel. A rossz társaság, a fásultság, társasági problémák, tanulási nehézségek és ezért kudarcérzés, verbális vagy fizikai bántalmazás a társaktól VAGY tanároktól mind eredményezhetik ezt, nagy felelőtlenség szőnyeg alá seperni és büntetéssel passzolni a problémát.

A megoldás a szülői beavatkozással és beszélgetéssel kezdődik, majd be lehet vonni a tanárokat, szükség esetén pszichológust.

Az "oldd meg magad, nagy vagy már" hozzáállás csak elmélyíti a gyerekben azt az érzést, hogy egyedül van a gondjaival és a maga kétségbeesett módszereivel kell azokat rögtönözve megoldania. Súlyosabb esetben ez olyan társaságba kerüléssel jár, ahol a hasonlóan hanyagolt gyerekeket használják ki az erre szakosodott bűnözők, sokszor alkohol és kábítószerek segítségével. A kezdeti problémák még segélykiáltások, amikre reagálnia kell minden felelős szülőnek.

Ha megtudnam?

Mivel gyerekemtol tudnam meg, megbeszelnem vele egybol ha helyzet engedi.