Nagyon rosszul erzem magam a csaladomba. Gondolkodok a neveloothonon, csak nem tudok semmit, rola. Mit tegyek?

Iskolapszichológushoz menj.

Indokolatlanul nem fognak intézetbe rakni. Sajnos gyakran azoknak is várnia kell a családból való kiemelésre akiket bántalmaznak a szülei.

Plusz figyelmet ott sem kapnál. Egy maroknyi nevelő van, vegyes korosztály még annak ellenére is, hogy a 12 éven aluliakat elvileg nevelőszülőknél kéne elhelyezni.

A sok balhés, problémás, vagy szimplán valóban elhanyagolt gyerekekre jut a figyelmük jelentős része.

Saját szobád nem lenne, az idődet beosztanák. Tanulószoba, meghatározott kimenő.

Plusz bekerülnél egy vegyes közegbe, többnyire problémás kiskorúak közé, különféle társadalmi háttérrel.

Mert lehet ott van az akinek az özvegy anyja beteg lett és nem tudta gondját viselni, de mellette ott van az is akit rendőrség segítségével rángattak ki egy putriból a részeges-verekedős-tolvaj szülők lakásából. Képzelheted milyen az a kamasz aki világéletében azt látta, hogy akaratot csak ököllel lehet érvényesíteni.

Ne menj. Otthonban ugyanúgy nem leszel boldog, csak épp nem lesz meg mindened.

Szobát ott se kapnál, hanem többen lennétek egy szobában.

Türelmet és időt se kapnál: most négy gyerek jut két szülőre, otthonban 8-10 egy nevelőre, aki egyébként ráadásul nem szeretetből foglalkozik veled, hanem mert ez a munkája, ezért kapja a fizetését.

Támogatást egy nevelőotthontól ne várj, ha felnőtt vagy, menned kell. Nem véletlen, hogy a lányok körében ott valami 70% lesz 18 éves kora után rögtön prostituált: mégis mihez kezdene fiatalon, nulla tapasztalattal, végzettség nélkül, pénz nélkül? (jó, valamennyi pénzt kapnak az állami gondozottak, de az az élet megindításához közel sem elég, főleg hogy például nincs hol lakniuk)

Maradj otthon, tanulj és készülj fel az életre. Ez az időszak alapvetően erről szól. Fejezd be a gimit, találd ki hogy merre tanulnál tovább, mivel foglalkoznál. Az otthonélés úgyis csak átmeneti időszak, gondolom tizenéves vagy, pár év múlva úgyis vége :)