Szálljak szembe anyával és mondjam el az abortuszt? Vagy tényleg jobb, ha nem tudja?

"Azért tegyük hozzá, ha az én barátnőm vetetné el a megkérdezésem nélkül a gyerekemet, akkor az összes csontját szilánkosra törném utána."

Gratulálok!

Ezután pedig egy szép kis büntetőeljárás következne.

"Ha katolikus a vallásod..."

Nem vagyunk vallásosak.

Tudom, hogy nem "kell" elmondanom és hogy a baba apukája ebbe nem szólhat bele. De azért mégis vele tudnám ezt a legjobban megbeszélni. Hiszen ez az ő életére is hatással van valamilyen szinten és ha meg is romlik a kapcsolatunk, csak nem mondaná tovább. Míg egy barátnő, bármennyire is bízom benne, kiszámíthatatlan.

A baba megtartása nem opció.

Nem, 10.05, nem ismerek magamra. Miért is kellene?

Gyógyszert szedtem, tehát nem védekezés nélkül lettem terhes.

Továbbtanulok jövő szeptembertől külföldön. Az egy dolog, hogy anyagilag a szüleink megengedhetnék a babát (mi nem, hiszen egyikőnk sem dolgozott soha egyetlen órát sem), de komolyan vállaljak más terhére gyereket?!

Plusz essek ki a suliból, hiszen egyedül hogy költözzek külföldre egy csecsemővel? Vagy esetleg várjam el az anyámtól, hogy adja fel az itthoni életét és költözzön velünk?

Mert hiába van saját lakásom, hiába van pénzem. Ezt nem magamnak köszönhetem és nem akarom 30 felett is a családomtól függeni és felhívni őket, hogyha szeretnék egy új táskát, hogy adjanak rá pénzt. Azt akarom, hogy tíz éven belül saját magamnak tudjam biztosítani azt a szintet, amit jelenleg ők. Gyerekkel ez kb. lehetetlen lenne.

Igen, aranyosan és édesek a kisbabák. De egyedülálló anyává válni 19 évesen baromira nem buli szerintem. Mert semmi garancia nincs arra, hogy a baba apukája nem lép le. Ismerem több, mint 10 éves. Jófej, vicces, jól néz ki... De emellett imád bulizni, utazgatni és kétlem, hogy majd itt pár hónap alatt felhagy az eddigi életével és az estéit szórakozás helyett kakis pelenkák cseréjével fogja tölteni. Imádom, nagyon szeretem, de tudom, hogy neki nem való gyerek, maximum majd 20 év múlva, ha kicsit megkomolyodott.

Az örökbeadás szintén nem jöhet szóba, hiszen akkor is kiesnék a tanulásból, plusz ugye a terhesség szerintem elég sok lemondással jár. Utána ott van a császár és a későbbi felépülés a SEMMIÉRT, hiszen a babához sok közöm nem lenne. Azért pedig nem fogok szenvedni, hogy idegeneknek gyereke legyen.

Miért, örülnöm kellene talán egy nem kívánt terhességnek?

A különbség köztem és anya között az, hogy ők engem már házasságban vállaltak úgy, hogy mindkettőjüknek volt több diplomája, biztos fizetésük (apának vállalkozása) és saját házuk. Nekem jelenleg egyik sincs.

Igen, tényleg nem értem, miért nem szülök más nyakára...