Szálljak szembe anyával és mondjam el az abortuszt? Vagy tényleg jobb, ha nem tudja?
18 éves vagyok és terhes. Nem tartom meg a babát, a beavatkozás nem is itt lesz, anya elintéz mindent, azt mondta, hogy jobb, ha senki nem tud erről, mindenkinek azt mondjuk, hogy elutazom a szóbeli érettségi előtt két hétre pihenni. Viszont azt sem akarja, hogy megmondjam a baba apukájának... Először én is úgy gondoltam, ez a helyes döntés, de már nem vagyok ebben biztos.
Hiszen jó lenne erről valakivel beszélni, mert anya az úgy viselkedik, mintha semmi gond nem lenne, mintha ezt el is felejteném pár napon belül.
Ez attól függ, hogy milyen a kapcsolatod a baba apukájával. Ha csak futó kaland, vagy akár már szakítottak is (vagy fogsz) akkor biztos, hogy nem mondanám el. Már csak azért sem, mert esetleg felesleges fájdalom neki, ráadásul ha bosszú szomjas, akkor minden további nélkül elkürtöli a fél világnak.
Ha együtt vagytok még, és tervezel vele bármit, akkor egyébként is kénytelen vagy, hiszen nem lehet 6 hétig szexelni, ráadásul úgy gondolom, hogy ebben az esetben joga van róla tudni, még akkor is, ha egyébként beleszólása nincs.
Tényleg jó lenne tudni,hogy ki a baba apukája. Ha futó egyszeri kaland, akkor én sem mondanám el,csak ha megtartanám.
De ha jártatok/jártok akkor egyértelmű,hogy neki is joga van tudni.Ketten hibáztatok,amikor nem védekeztetek rendesen.Neki is kéne tudni róla.
A feldolgozásban meg az abortusz után lelki gondokban biztosan segítség lenne,ha tudnál kivel beszélni róla.Anyukád nem hiszem,hogy ebben partner lesz.
Én nem mondom,hogy kürtöld el a fél világnak, de ha van olyan akiben megbízol, akkor avasd be, neked is könnyebb lesz.Ideális esetben ez a barátod lenne.
Én anno 20 évesen lettem terhes egy komoly kapcsolatban - 1,5 éve voltunk együtt. Tudta a párom természetesen, de mégsem tudtuk igazán átbeszélni, ki mit érez, én már lelkileg azért olyan szakaszban voltam, hogy éppen meg is tarthattam volna, de őrlödtem. A párom - kimondatlanul! - az abortuszt támogatta, jelezte, hogy ő még nem érett erre, amit el is fogadtam, elfogadok. De mivel az érzéseimet, azt, hogy mit okozott a baba elvesztése, soha senkivel nem tudtam megbeszélni, vele sem, igy nekünk rá is ment a kapcsolatunk, pedig menyasszony voltam. Nem tudtam már utána együtt lenni vele, próbáltuk még 2-3 évig, aztán feladtuk.
Én azt mondom, ha komoly kapcsolatban vagy, igenis a párod az első, akivel ezt meg kell beszélni.
Későbbiekre nekem nem volt már úgy hatással - de utána láttam egy filmet, mi történik odabent és azt kell mondjam, soha többé nem tettem és tennék ilyet!
A fiú nem a barátom, vagyis így nem mondtuk ki hivatalosan.
Kiskorom óta a legjobb barátom (3 éves korunk óta ismerjük egymást) és párszor lefeküdtünk... Ez nem az a kapcsolat, hogy "kihasználom a lányt, később felé sem nézek". Szóval a jókapcsolatunk ettől függetlenül ugyanúgy megmaradt és sosem voltak titkaink egymást előtt... Ezért nem tudom, mit csináljak.
Én adnék tippet, mit csinálj: életedben először cselekedj anyád ellenében, és szólj annak a srácnak. JOGA van tudni róla, ezt mint nő mondom.
És később úgyis ki fog derülni, és ki fog belőled ábrándulni, amiért elhallgattál előle egy ilyen súlyos dolgot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!