Mit tegyek, ha a barátom gazdag és ez zavarja anyáékat? Hogy mondjam meg, hogy összeköltözünk?
Mi sem élünk rosszul, szóval ez nem irigység a részükről.
Viszont a barátom családjának tényleg sok pénze van és ezt szereti is éreztetni másokkal... Szóval ő simán kért több tízmillióért autót és kapott is. Ugyanez volt a motorral.
Megbukott év végén két tárgyból és erre is csak annyi volt a reakciója, hogy "mindegy, úgysem érzett sok kedvet a vizsgaidőszakokhoz". A szüleim nem mondják előtte, de néha a barátom 1-1 megnyilvánulásán elég nagyot néznek és nem szeretném, ha később ez csak rosszabb lenne. Mert úgy néz ki, hogy összeköltözünk és azért jó lenne, ha ebből nem lenne itthon veszekedés.
18L (ő 19)
"Utolsó, nem mindenkinek jöhet be az olyan, akinek diákhitele van és BKV-val jár. :D"
Az alapján, amit leírtál, a barátod 19 évesen feltehetően még BKV bérletre valót se keresi meg diákmelóval, nemhogy olyan szorgalma és jövőképe lenne, hogy diákhitelt merjen felvenni abban a tudatban, hogy a későbbi keresetéből törleszteni tudja majd.
Ha nem provokatív kamu a kérdésed, a szülei ezzel a hozzáállással éppen abban támogatják, hogy sz@rjon a tanulásra és arra, hogy tegyen azért, hogy idővel a saját lábára álljon, ne rajtuk élősködjön, amíg lehet.
A szüleid helyében én egyébként örülnék, ha ilyen felfogással elköltöznél otthonról, és ezentúl vagy saját magadat tartanád el a keresetedből, vagy a lovagod, illetve a szülei tartanának el, ha ők helyeslik, hogy diákként, önálló jövedelem nélkül összeköltözzetek.
Annak a híve vagyok, hogy a saját élettapasztalatból tanul az ember, nem a papolásból, abból, ha vállalnia kell a felelősséget a döntéseiért, nem pedig ha búra alatt nevelgetjük.
Szóval a költözésed előtt tisztáznám veled, hogy ha egyszer netalán véget érne a kapcsolatotok, akkor a barátodtól, illetve a szüleitől koleszba vagy albiba költözhetnél, ha pedig tovább akarsz tanulni, vehetnél fel diákhitelt, hogy finanszírozni tudsz, ha már egyszer úgy gondoltad, hogy 18 évesen alkalmas vagy az önálló életre.
De ha a történtek után megfelelő lenne a hozzászólásod, akkor azt a pénzt, amit az alatt fordítottunk volna az eltartásodra, a tanulmányaid finanszírozására amíg máshol éltél, egy megtakarítási számlán gyűjteném neked, és szükség esetén megkapnád, hogy átmenetileg el tudd tartani magadat, amíg nem találsz munkát akár tanulás mellett, akár helyette.
Hát szerintem a szüleim sosem mondanának olyat, mint amit te kitaláltál, Utolsó. :)
Nem éppen olyanok, akik hagynák, hogy szenvedjek egy esetleges szakítás után.
De én nem értem, itt ha azt írja egy 18-20 éves lány, hogy úgy érzi, a barátja az igazi neki, azonnal jönnek a válaszok, hogy "úgyis vége lesz". Most meg az a gond, hogy nem az első szerelmemmel akarom leélni az életemet... Ez elég vicces azért. :DD
"Hát szerintem a szüleim sosem mondanának olyat, mint amit te kitaláltál, Utolsó. :)"
Nézd, erre azt tudom mondani, hogy nekem meg a gyerekeim nem ilyen értékrend és felfogás szerint gondolkoznak, mint ami az egész kérdésedből és a BKV bérletes megjegyzésedből lejött.
"Nem éppen olyanok, akik hagynák, hogy szenvedjek egy esetleges szakítás után."
Egy olyan szülő, aki megtenné, amit leírtam, nem azt akarná, hogy szenvedjen a gyereke, hanem arra próbálná nevelni, hogy vállaljon felelősséget a saját tetteiért nagykorúként.
Tudod könnyű úgy a nagylányt játszani, hogy ha nem tartanak el tovább a barátod szülei téged is, akkor majd visszatérsz szépen a családi otthonba, ahol továbbra is eltartanak a szüleid.
Ebben a tudatban könnyű lenéző megjegyzéseket tenni azokra, akik nem kaptak a fenekük alá 18 vagy akárhány évesen ajándékba autót, motort stb., ezért tömegközlekedéssel járnak, illetve szülői támogatás híján csak diákhitelből tudják finanszírozni a tanulmányaikat (mert a bukdácsoló barátoddal ellentétben szorgalom és ambíció van bennük).
Az ismeretségi körömben egyébként van olyan, aki hasonló helyzetben megtette ugyanezt. Elég kemény lecke volt a lányuknak, hogy a szülők következetesen kitartottak a döntésük mellett (nyilván úgy, hogy előre egyértelműen tisztázták a lánnyal, mielőtt elköltözött tőlük 19 évesen).
A szüleid helyében nem a barátod szüleinek az anyagi helyzete zavarna, hanem a mentalitásuk és az értékrendjük. (a barátom családjának tényleg sok pénze van és ezt szereti is éreztetni másokkal...)
semmi gond nincs azzal,hogy 18 évesen úgy érzed,hogy nem vele akarsz megöregedni. de ilyen esetben oly felesleges összeköltözni. rámegy majd a tanulás rovására,hogy felnőtteset játszol. utána meg ha már nem lesztek együtt, piszkosul fogod bánni.
találkozzatok szépen suli után, legyetek el .de összeköltözni így elég korai és hülyeség lenne.
ráadásul a barátod szülei tartanának el titeket. ez eléggé kiszolgáltatott helyzet. ha lenne eszed nem mennél bele.
S miből fogtok élni ha összeköltöztök? Majd a barátod szülei pénzelnek titeket? Ha ilyen terveitek vannak, tegyetek is érte, menjetek el iskola mellett dolgozni, ne mástól várjátok a segítséget. Könnyű apuci meg anyuci pénzével villogni, azzal villogj amit te keresel meg, s fel is tudod mutatni. Ha meg előre tudod, hogy nem lesztek együtt 10 év múlva, minek költöztök össze? Mert az olyan buli? Meglátszik gyerekek vagytok még. Összeköltözni olyan emberek szoktak akik komolyan gondolják egymással és hosszú távú terveik vannak. Majd olvasd vissza a kérdésed 10 év múlva, hátha rájössz milyen baromságokat írkáltál ide.
26/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!