Hogyan lehet feldolgozni a múltat?

Pszichologust vagy pszichoterapeutat. NE pszichiatert. A gyogyszer nem megoldas.

Tapasztalatbol mondom, hogy nem lehet segitseg nelkul feldolgozni ezeket a dolgokat.

Úgy, hogy felnőtt családanyaként nem arra kell fókuszálni, h mi történt veled gyerekkorodban. Másra - mondjuk a családodra - kell fordítani a figyelmet és az energiát (ha kell, eleinte tudatosan). Sürgősen le kell szokni az önsajnálatról, és tudatosítani, hogy ezzel csakis magadnak és a családodnak ártasz.

Ami nekem bevált (eleinte csak véletlenül, később tudatosan alkalmaztam): amikor apám alkalomadtán sz..rrá vert, és rohadtul sajnáltam magam utána, belegondoltam, hogy milyen sokaknak mennyivel rosszabb, mint nekem... a fedél, a kaja, anyukám, stb. mi mindenért lehetek hálás, ami nekem megadatott.

Talán felnőttként is alkalmazható: tényleg, komolyan gondolkodj el azon, hogy mik a jó dolgok az életedben, miért lehetsz hálás. Ezek lehetnek apróságok is, nem kell nagy dolognak lennie: mondjuk a gyereked felnevetett vmin, a párod hozott a kedvenc csokidból hazafelé jövet - tehát gondolt rád-, meg ilyenek.

Ha meg végképp nem tudsz kiszakadni ebből a sz..rból, akkor tényleg pszichológus/pszichiáter kell.

Mindenképpen fordulj szakemberhez. Lehet, hogy depressziós vagy, elég sokan vannak így, nem kell ehhez különösebb ok sem.

Nem kell félni a pszichiátertől sem. A pszichológus csak beszéget, ha annyi segít, akkor OK, de láthatóan az életeddel akár elégedett is lehetnél, szóval nem tudom, segíthet-e. Remélem, igen.

Ha nem, az is lehetséges, hogy a szerotonin, dopamin vagy valamilyen más agyi ingerületátvivő anyag egyensúlya nem megfelelő nálad. Ha ez a helyzet, akkor ezt gyógyszerekkel tudják pótolni, ezt pszichiáter írja fel, aki pszichológus orvosi szakvizsgával. Ettől sem kell félni, ha szükséges, akkor jobban leszel a gyógyszerektől. Nem zombit csinálnak belőled, ne aggódj.

Az én véleményem szerint az emlékektől nem szabadulni kell,hanem elfogadni, megbékélni velük. Biztosan van azért jó emléked, élményed a gyerekkorodról. Azokra kéne inkább emlékezni. Azokat kéne felidézni így hátha kialakul egy bizonyos egyensúly. Próbálni kell a pozitív dolgokra emlékezni.

A múltból már nem kell keresni semmit! Csak a jövőt nézd!

Ha van olyat cselekvés amit szívesen csinálsz, ami megnyugtató, ellazít, akkor szánj rá minél több időt. Hátha csökkenti a szorongást.

Nekem is hasonló problémám volt. Bár én szerintem 8-12 éves korom között olvastam (többek között) önsegítő könyveket, még az előtt, hogy bármi bajom lett volna (vékony és jól olvasható könyvek :P ), így utólag nagyon énközpontúnak tűnnek. Szerintem ha valaki szorong, akkor el kell terelni a figyelmét (én is szorongós vagyok). Itt az én módszerem az esetek 70%-ban nálam bejön:

Miért szorongok? Mert magamra gondolok. Hogy mi fog velem történni, én hogyan fogom megélni. Mit fognak mondani RÁM. Ilyenkor mindig arra próbálok koncentrálni, hogy ha én a másik ember helyében lennék, akkor minek örülnék. Mit tudok tenni ÉRTE.

És rögtön jobb... :) Szóval, ha elkezdek szorongani, akkor mielőtt teszek valamit, rögtön beleélem magam a párom helyzetébe és végiggondolom, hogy ha minek örülnék jobban, hogyha hogyan reagálna a párom. És rögtön könnyebb mondjuk nem idegesen beszélni vele, általában el is múlik a szorongás.

Amúgy meg, ha valami miatt idegeskednél, fektesd azt az energiát abba, hogy megjavítod. Sok sikert!