Nem érzi valaki úgy hogy nem szereti az édesanyja?

Én nem kislány vagyok, de egy közel 13 éves anyukája :-)

Nálunk is volt egy időszak, a kistesó születése után, hogy a lányom úgy érezte, nem szeretem. Én ezt a jelzést komolyan vettem, és sokkal jobban figyeltem figyelek azóta is, hogy pl. ne mondjak olyanokat, hogy Te vagy a nagyobb meg az okosabb :-D

Nyilván amig a kisebb a kicsi, addig nehéz jól csinálni.

Ma 13 és 8,5 évesek; nem szólok a vitákba, mert nem látom mi volt a legelején.

Sokszor kifejezem mindkettőnek hogy szeretem őket, sokat bújunk, befekszem melléjük kicsit az ágyba. Szerintem elég laza vagyok, nálunk nincs büntetés sem, mert nem látom értelmét. Mindkettő kitűnő tanuló - maguktól, nem azért, mert én elvárom. Engem nem zavarna, ha becsúszik rosszabb jegy.

A lányom sokkal nyíltabb lett, ma már mindenről tudunk jól beszélgetni. Mivel nekem nem volt jó kapcsolatom az anyámmal, ezért az mindig megvolt, hogy bármilyen helyzetben a gyerekeim mellett álltam és állok; de természetesen ha úgy éreztem, nincs igazuk, azt négyszemközt mondtam el. Nekem nagyon fontos, hogy meglegyen a bizalom, és annak kialakulásáért valamint megtartásáért én vagyok a felelős.

Tény és való, sokat segített ezen az is, hogy 2 éve szétmentem az apjukkal, új párom van, aki nagyon bújós, sokszor a gyerekek előtt mondja, hogy mennyire szeret, és azóta a gyerekek is én is sokkal jobban rászoktunk - de nagyon jó így mindenkinek :-)

Ez egy összetett dolog. Vegyük azt, hogy vannak, akiket szeret az anyjuk és éreztetik is velük, vannak akiket nem szeret, és így is van mutatva. ezek az egyszerű esetek, amikor a látszat az, ami a valóság.

Én azt utálom, amikor az anya szereti a gyerekét, de nem mutatja ki. De ez még a jobbik eset, mert azért az embenek kell , hogy legyen annyi érzelmi intelligenciája, hogy érezze a szoros környezeében élőkkel kapcsolatban jövő érzéseket.

A legnagyobb genyóság mégis csak azt gondolom, amikor egy anya úgy tesz, mintha szeretné a gyerekét, de amúgy meg le se sz..ja. ...vagy még "jobb": ki nem állhatja. Én néha a legutóbbi verziót érzem. És ez azért gáz, mert külsőre mindenki azt gondolja, hogy űű, de szeret. Közben meg, ha valami rossz dolog történik veled, akkor meg rögtön kizárólag a saját érdekeit és az maga sérelmeit nézi, és azt helyezi előtérbe.

Mondjuk én majdnem kétszer annyi idős vagyok, mint te.

Engem elég sokat bántott egész életemben, amellett persze voltak jó tettei is felém. De a jó dolgokban neki is volt érdeke.