Apam idegbeteg. Eluldoz maga mellől mindenkit. Mi a megoldás?
17 éves fiu vagyok.Tudom nem egy hatalmas életkor, de ettol fuggetlenul sok mindent megéltem.Edesanyam 6 éves koromban elhunyt.12-13 éves koromig Mamanal éltem de mar ott látszodott, hogy apa nem 100-as.Akarmennyire is csúnya dolog igy beszelni apámról de igy van.Nagyon hirtelen haragu,idegbeteg,tul érzékeny neha olyan mint egy 8 éves akitől elvettek a jatekautojat.A legkisebb dologért ugy elkezd az emberrel ordibalni, titka szakaszából, hogy az akárhogy nézzük akar mekkora életkorral rendelkezik az ember de elviselhetetlen.
Pl: -Ő azt mondja tedd fel a bal kezed es te véletlenül a jobb kezedet teszed fel.Valoban véletlenül es ezt próbálod vele tudatni.VELETLEN volt apa!
Ez Őt nem zavarja ugyan ugy üvölt.
Hülyeségnek hangzik de ez megy.
Mindig egy valós példát is.
Nevelő anyumat, aki meg viszonylag jóra fordította az életemet, azert cseszte le mert hétköznapra olyan ebédet csinált amiben van hús.........
Hat meg is van az eredménye a rengeteg ilyen apró hibákból valo rohadt nagy cirkusz csinalasnak.Anyam 1,5 hónapja elköltözött.Nagyon betegnek erzem magam lelkileg.Mit tehetnek?Valaki tud segíteni?...
válasza:Nekem 10 éves koromtól kezdve minden alkalom amikor haza mentem egy félelem volt, hogy a semmiért kapok majd a pofámba az apámtól.
Mit tettem? Szakkörre jártam, és csak aludni jártam haza.
Eredmény: 21éves korom óta nem kellett egy szelet kenyér sem a szüleimtől, önálló lettem, és most 35 évesen évi fél milliót költök pszichológusra :)
válasza:Vannak segélyszervezetek is.
válasza: válasza: válasza: válasza:Mindenesetre az fontos, hogy valakitől segítséget kérjen egy ilyen gyerek. Ez nek a gyerek felelőssége, hogy egyedül vigye a terhet!
Ilyen szempontból jó megközelítés a segítség kérés.
Először is!Nagyon szépen köszönöm a hasznos tanácsokat, eszméletlenül sokat jelent nekem, hogy egyáltalán rá néztetek erre a "kérdésre".Elnézést a néhai helyesírás hibákért, de telefonon minél gyorsabban szeretnék gépelni.
Az a helyzet, hogy most ketten élünk egy lakásban apámmal. Nevelő anyukám heti kétszer még jön ide, mert elköltözött de mint kapcsolat az még megvan apámmal.
Mamámhoz nem lenne érdemes elmenni, mivel könnyen elér apám.
14 éves koromig féltem tőle, okkal ok nélkül.Már akkor jó ember ismerő voltam.Érzem az emberek hazugságát, minden egyes kis tulajdonságát.Ezért nem szeretem apámat.
Ad ennem,fizeti a nem mellesleg drága sportomat.
Én pedig, itthon mosogatok, sokszor én csinálom meg a vacsorát magunknak.Neki is és magamnak is a reggelit én csinálom. Bármit mond én ugrok és csinálom.Értsétek szó szerint.
Olyan lelki erősséget nyertem az évek alatt és tudást, hogy:
-Sírni már nem tudok, csak ha testi fájdalom ér.
-Sok dolog, egy ember halála nem teljesen hat meg.(Elérte ez is)
-Nem tudom milyen a normális élet.Nem tudom mi a normális egy hétköznapban, vagy egy szülőnek milyennek kell igazából lennie.De hála neki tudom milyennek nem kell lennie.
Segélyszervezethez nem szeretnék fordulni.Se tanárhoz sem orvoshoz.
Az egyetlen ki utat az elköltözés jelenti.Az számomra a remény.
De még is azt érzem, hogy tartozok neki, még ha meg is keseríti a gyermekkorom, mert azt teszi.
Másokat elengednek a szülők.
Nem vagyok teljesen jó gyerek.Voltak dolgaim nem tagadom.(droggal is) Sajnos.Cigizem 6-7 éve,A fűhöz is azért nyúltam és nyúlok mert addig legalább boldog vagyok.DE! Nem vagyok függő.
Van pár ajánlat amit kaptam költözéshez.
Nevelő anyumhoz,egy osztálytársamhoz (2hónapra), mama biztosan befogadna és a nővéremhez.De nem tudom mi lenne a helyes döntés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!