16 évesen terhes?

nagyon-nagyon kiakadnék.

és, bár nem tartom jó dolognak, de valószínűleg abortuszra küldeném, mert valószínűleg igy rontaná el az életét.

és lehet, hogy mondjuk 44-48 évesen még nem akarok nagymama lenni, legalábbis nem ugy, hogy kb én nevelném csak, mert a gyerekem még GIMIbe jár

és emiatt rendesen dolgozni se tudnék

1# nekem egyik barátnőm anno 16 évesen lett terhes. Magántanuló lett és nem kellett az anyjának otthagyni a munkát. Amúgy érdekes, jobb jegyekkel vizsgázgatott, mint mikor bejárt. A gyerek két és fél évesen ment szépen bölcsibe, az anyja meg egyetemre. Igaz, nem bulizgatott sokat az egyetemen, de megvolt. Az apával szétmentek, de fizet gyerektartást, nem totál az anyjáéknak kellett őket eltartani. Az unokájukat meg szeretik, mindegy mikor jött.

Akkor nagyon gáznak tartottam ezt az egészet, és most se kívánnék ilyen életet magamnak, de mikor ő pályakezdő volt már volt egy 7 éves gyereke, most van neki egy 12 éves gyereke, töretlenül építi a karrierjét, amióta kijött az egyetemről, nem sokára hozzámegy a párjához, boldogok, házat vettek.

Én meg itt vagyok, 28 évesen, igaz, hogy házas vagyok, de itt sakkozok, hogy essek teherbe, ne essek teherbe, hogy legyen, mikor legyen, mindig fiatal anya akartam lenni, hát már nem leszek, de még mindig nem ideális a dolog.

Nem azt mondom, nem volt egyszerű neki, meg a családjának is sokk volt először a dolog, de végül is összekapták magukat és nagyon jót hoztak ki belőle, kicsit még irigylem is a jelen állapotunkat.

Nem örülnék. Egyáltalán.

Megprobálnám meggyőzni arrol ,hogy vetesse el. Mert fiatal ,éretlen ,dolgozni nem dolgozott stb.

Ha nem menne abortuszra ,nem kényszeríteném. Nem is lehet!

Támogatnám.

Én nem vagyok szülő, de van hasonló tapasztalatom első kézből...

Húgom 17 évesen lett terhes.

Na hát pár szót említenék milyen volt akkoriban...

Lusta, nem járt suliba, lógott amikor tudott, leszarta, vagy 4x kezdte el a kilencediket, de nem járt be...

Nem egyszer vesztünk össze vele, én is és bátyám is, hogy ezzel anyával csesz ki (szülők szétmentek), meg mi lesz így belőle később...

Ugye se érettségi se szakma...

18 évesen megszülte a gyereket.

Már a terhesség vége felé is lehetett érezni a változást, de főleg utána, amikor ott volt a gyerek...

Sokkal komolyabb lett, érettebb, felelősségteljesebb!

Anyám nem tudom mit reagált amikor megtudta, de apám az eléggé kiakadt, szándékosan akkor mondták el amikor már nem lehetett elvetetni...

Am a kislány nagyon aranyos, már 1.5 éves :)

23F

Nekem is van két gyerekem, szóval első kézből tudom, hogy az élet nem ért véget a szüléssel. Sokan itt így állnak a kérdéshez, bármilyen kontextusban kerül szóba a gyerekvállalás, úgy írnak, mintha innentől az ember megszűnne létezni, és már csak egy utánfutó lesz a gyerekhez csatolva, minden lélegzetvétele róla kell szóljon, minden másnak vége.

Hát nem!

Pont azt szólnám hozzá, mintha a 26 éves lányom esne teherbe. Ha megtartja, akkor bármiben támogatom, és segítem, nem csak tanácsokkal, de a baba (és később a gyerek) körül is. Elvégre egy család vagyunk.

Ha nem akarja, akkor átbeszélem vele, hogy miért, mennyire biztos ebben, hogy fogja ezt átvészelni. Mert mondani könnyű, hogy elveteti, de visszacsinálni nem lehet, és sokan megbánják, akár évekkel később is.

Ha nem akarja, nem kényszeríthetem, tehát mellé állok. Bár biztos nem lenne egyszerű nekem sem. :(

De végig vele lennék, és fognám a kezét, azt meg pláne nem hagynám, hogy bármilyen megalázás érje az egészségügyben. Inkább fizetek, mert az ugye az olajozója mindennek... Tudom, amúgy is pénzbe kerül, egy pár tízezrest még odacsúsztatok, nem fogok belerokkanni.

És ha később bármikor kételye merülne fel, hogy helyesen cselekedett-e, akkor is ott állnék, és támogatnám (bár ebben az esetben nem egyszerű, mert alapból nem pártolom az abortuszt, de tudom, ha a lányom így döntene, okkal tenné.)

Van, mikor tényleg az a jobb döntés, ha elveteti a babát.

De ha megtartja, akkor támogatom.

Basszus, hát olyan is van, mikor a 16 éves lánynak kistesója születik, és azt is túlélik valahogy a szülők, nem? :) Nem fog egy baba miatt tönkremenni a család, nem lennék képes tragédiaként felfogni, stabil az egzisztenciánk, a házasságunk, jó a kapcsolatunk a gyerekeinkkel: együtt mindent meg fogunk oldani.

Lehet tanulni és dolgozni gyerek mellett is, ahogy egy 26 éves ezt meg tudja tenni (vagy egy 36 éves, mint én most...), akkor egy fiatalabb lány is, sőt még több energiája van minderre.

Visszakérdezhetek?

Mi van, ha a 16 éves fiad állít be, hogy a barátnője terhes, meg fogja szülni a babát, szóval neki most lesz egy gyereke.

Ugyanis amíg a lányod még csak-csak befolyásolhatod (BÁR NEM HELYESLEM), addig abba neked aztán végképp nem lesz beleszólásod, hogy a fiad barátnője mit tegyen. Ott a pálya széléről lehet nézni az eseményeket, és ha megszületik a baba, pont ugyanúgy lesz egy unokád. :)

Ennek minden vonzatával együtt, ha nem maradnak együtt, akkor is: gyerektartás, láthatás, oviválasztás, ballagások, diplomaosztók...

Egy gyerekhez két ember kell, hiába csak a lányokat féltik a terhességtől.

A kérdésben szereplő eset is két emberről szól: a fiú is apa lesz, és ő legfeljebb csak izgulhat, hogy lesz-e abortusz, de nem szólhat bele.

Nem örülnék neki, de nem tennék bántó megjegyzéseket, próbálnám lelkileg támogatni. Észérvekkel megpróbálnám rávenni az abortuszra (saját élete, karriere, stb.). Nem örülnék, ha meg akarná tartani, de ha hajthatatlan, támogatnám - azzal a feltétellel, hogy a kicsi 1 éves kora után bölcsibe kerül, ő pedig megy vissza tanulni.

Van egy kolléganőm, aki így járt, és nem kívánok ilyen életet a gyermekemnek. 16 éves kora óta egy férfitól függött, sosem tudta meg mi az az önállóság, igazi házirabszolga. 24 évesen jutott el odáig, hogy végre tanulni tudott. Alig 30 lesz, mire kirepül a gyerek otthonról, előtte lesz még az élete nagyja, mások még ilyenkor vállalnak gyereket, ő pedig már most attól fél, hogy magányos lesz, sosem fogja megtapasztalni azt az igazi családi életet, amit mások - tervezett család, örömteli, nem stresszes babavárás, az, hogy nem másoktól kell pénzt kérni mindenre, azt csinál és úgy, ahogy akar...

A lakhatásról, pénzügyekről ne is beszéljünk. Nyaralni életükben nem voltak még, mert minden, amit megkeresnek elmegy a gyerekre...a gyereket csúfolják az iskolában a szülei miatt.