Ti felköszöntenétek? Anyák napja.

Azt hiszem, részemről már el van döntve a dolog, de kíváncsi vagyok, ti hogyan tennétek a helyemben.

Körülírom gyorsan a helyzetet: anyámmal mindig is rossz volt a kapcsolatunk, majd teljesen meg is szakadt, szimplán azért, mert elköltöztem anyósomékhoz.

Mivel ezt személye elleni sértésnek vélte, az egész családot ellenem fordította.

Évekkel később mert húgom újra nyitni felém, akkor eljött a nagy békülés (persze hangoztatva, hogy mindenről én tehettem), de két évnél tovább nem tartott, anyám megint valami piti dolgon megsértődött, újra hónapok óta nem beszél velem. Hál' Istennek most már csak a nővéreimet tudta elhülyíteni, a számomra fontosakkal kapcsolatban maradtunk, rájöttek, hogy hazugságokkal volt végig tömve a fejük :)

Biztos vagyok benne, hogy azt várja, hogy én menjek oda jópofizni, neadj' Isten bocsánatot kérni a bűnömért - amiről fogalmam sincs, hogy mi, ugyanis senki nem tudja, mi baja már megint!

Őszinte leszek, nem akarok semmiféle kapcsolatban lenni vele. Meguntam az állandó harcot. Pár hónapig egészen normális volt, az hiányzik, de akárhogy töröm a fejem, vele kapcsolatban egy pozitív emlékem sincsen, csak rengeteg bántás és sérelem már egészen pici korom óta.

Ti adnátok neki még egy esélyt, és lemennétek felköszönteni, vagy hagynátok az egész anyáknapi cécót a fenébe?