Ti felköszöntenétek? Anyák napja.

Köszönöm az eddigi válaszokat.

Lehet gonosz vagyok, de azt hiszem, a temetőre anyámnak kéne gondolnia, mivelhogy ő áll közelebb hozzá.

Szerintetek az elfogadható, hogy megsértődik valamin - és itt nem beszélünk nagyobb dologról, minthogy esetleg nem hívtam vissza, csak pár órával a csörgetése után, mert más indokot nem szolgáltattam rá -, és onnantól többet nem tárgyal velem, ha hívom, leráz?

Nekem nem jelent, és soha nem jelentett többet az életemben, mint pl. a szomszéd néni, akivel havonta egyszer összefutok az ajtó előtt.

Soha nem adott hozzá az életemhez semmit, csak kritikát, sértegetést, üvöltést, gyerekkoromból az első emlékem az róla, hogy üvöltve kergetett a lakásban.

Miután elköltöztem, válogatott hazugságokkal tömte a fejüket, és eltiltotta a testvéreimet tőlem.

Iszonyúan sajnálatos, és én örülnék a legjobban, ha nem így lenne, de a halála után az egyetlen, ami hiányozna az életemből, azok ezek a dolgok. Ahhoz már hozzászoktam, hogy a szó szoros értelmében anyám nincsen.

Nem szeretném megköszönni neki, hogy a világra hozott.

Nem szándékosan tette, és gyerekkorom nagy részében le is voltam passzolva valahova, vagy nevelőhöz, vagy nagyanyámhoz.

Ha valaki köszöntést érdemel, az ő.

Egyébként vitáról nem beszélhetünk, mint látod, vita itt nincsen :D

A megoldása mindenre az, hogy nem szól hozzád. Mindenre.

Már miután leüvöltötte a fejed.

Esetemben most már üvöltés sincs, ha nem tetszik neki valami, eltűnik.