Ti felköszöntenétek? Anyák napja.
Azt hiszem, részemről már el van döntve a dolog, de kíváncsi vagyok, ti hogyan tennétek a helyemben.
Körülírom gyorsan a helyzetet: anyámmal mindig is rossz volt a kapcsolatunk, majd teljesen meg is szakadt, szimplán azért, mert elköltöztem anyósomékhoz.
Mivel ezt személye elleni sértésnek vélte, az egész családot ellenem fordította.
Évekkel később mert húgom újra nyitni felém, akkor eljött a nagy békülés (persze hangoztatva, hogy mindenről én tehettem), de két évnél tovább nem tartott, anyám megint valami piti dolgon megsértődött, újra hónapok óta nem beszél velem. Hál' Istennek most már csak a nővéreimet tudta elhülyíteni, a számomra fontosakkal kapcsolatban maradtunk, rájöttek, hogy hazugságokkal volt végig tömve a fejük :)
Biztos vagyok benne, hogy azt várja, hogy én menjek oda jópofizni, neadj' Isten bocsánatot kérni a bűnömért - amiről fogalmam sincs, hogy mi, ugyanis senki nem tudja, mi baja már megint!
Őszinte leszek, nem akarok semmiféle kapcsolatban lenni vele. Meguntam az állandó harcot. Pár hónapig egészen normális volt, az hiányzik, de akárhogy töröm a fejem, vele kapcsolatban egy pozitív emlékem sincsen, csak rengeteg bántás és sérelem már egészen pici korom óta.
Ti adnátok neki még egy esélyt, és lemennétek felköszönteni, vagy hagynátok az egész anyáknapi cécót a fenébe?
válasza: válasza:
válasza:Ha elmenni nem akarsz, felhivni nem akarod, az ertheto.
De ha mast nem egy szal viragot, vagy egy kepeslapot kuldhetsz neki, megiscsak az anyad. Vilagra hozott, pelenkazott, etetett. Nincs kizarva, hogy te majd ha eljon az ideje, sokkal jobban allsz helyt ebben a feladatban. De nelkule te nem lennel. En ugy gondolom, hogy egyszer egy evben, egyetlen napig, ez eleg ervnek.
válasza:ne köszöntsd fel. Azért nem anya valaki, mert szül egy gyereket.
Azt a gyereket szeretni kell és fel kell nevelni.
Kedves szentimentális válaszolók! Az életben nem lehet mindent rendbehozni. Saját életét mérgezi az, aki azon kesereg, hogy nem békült ki valakivel, annak halála előtt. Nem lehet rajta változtatni, el kell engedni.
Nem az elhanyagolt gyereknek kellene az anyja szeretetéért küzdeni, hanem fordítva.
Eljött az ideje, van egy kisfiam :) Tény, hogy nála rosszabb szülő nem lehetek, így tuti jó startot vettem.
Nem tartja unokájának, nem szereti a gyerekeket.
Pelenkázni az állandó bébiszitterem pelenkázott, míg ő dolgozni volt, így sajnos még ez sem játszik.
A képmutatás nem az én stílusom, így biztos, hogy nem köszöntöm fel, bár ezt fent is említettem, hogy inkább arra lennék kíváncsi, ki hogy tenné.
Kb bejött a tippem, akinek jó szülei vannak/voltak, azok nem érzik át a helyzetet. Maradjon is így :)
Anyám leginkább csak ül egyedül a lakásában, mint valami vén pók, és kéretlenül osztja az észt a családnak.
Sajnos sokan vevőek is rá.
válasza:Szerintem anyád egy megkeseredett ember lehet.Így mások életét is megkeseríti.Noha vannak, akik balszerencséjükre hisznek neki, attól az még nem jó nekik...
Beszéltél már vele úgy őszintén? Megkérdezted, mi baja veled?
válasza:Arrol szo nem volt hogy ki kellene vele bekulni. Attol hogy kap egy kepeslapot anyak napjara, meg marad minden ahogy eddig.
Vagy forditsuk meg, akarmilyen fasirtban vagytok, o a te szuletesnapodra felkoszontene?
Ha igen, akkor nem kerdes.
Ha nem, akkor szinten nem, mert ha neki nem unnep hogy te megszulettel, akkor neked sem az, hogy o hozott vilagra.
válasza:Nos, közel tíz éven át voltam "kitagadva", ez idő alatt soha, semmilyen alkalomból nem keresett, nem köszöntött fel, az esküvőmön a meghívó ellenére nem tette tiszteletét, a gyerekem születéséről hallani sem akart.
Most is csak az a pár hónap kedvessége miatt tanakodtam rajta, hogy a viszonylag friss "harag" ellenére talán felköszöntöm, de úgy érzem, sosem fog változni igazán, csak megjátszotta magát, mert jól jött neki a segítségem.
Beszélni nem lehet vele, személyesen mindent a másik félre ken, még azt is, hogy megszületett, a telefont pedig leteszi, ha valaki bármi miatt számon meri kérni.
Megkeseredett, az tény. Mindig is az volt. Úgy érzem, engem különösen azért utál, mert irigykedik rám, de ez már egy másik téma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!