Anyám vagy apám nevel jobban? Avagy két ellentétes nevelési elv megtapasztalása

Sziasztok!

Egy 15 éves fiú vagyok, a szüleim majdnem 10 éve elváltak. Én anyámmal élek, apámhoz kéthetente hétvégén járok. Anyukám nagyon kedves, önfeláldozó. Olyan nevelést kaptam tőle, hogy mindenről megkérdezte a véleményem, kb. 10 éves koromtól felnőttként voltam kezelve. Tipikus liberális, szabad szellemű nevelés. Sosem cs*szegetett tanulással, de erre nem is volt szükség, mert magamtól is tanultam. Nagyon jó, bizalmas kapcsolatunk van, mindent elmondhatok neki, maximális bizalom, ha írnék naplót, nyugodt szívvel otthagynám az asztalon, mert tudom, hogy sosem nézne bele. Gyakorlatilag mindent megkaptam, amire vágytam( az ésszerűség keretein belül persze) manapság nem nagyon igényelek extra, vagy luxuscikkeket. Sosem kérnék converse cipőt, vagy iphone-t, mert tudom, nem élünk olyan anyagi körülmények között. Egyke vagyok, aminek régen örültem, mostanában sajnálom kicsit. Ezeket mind azért írom csak, hogy ne olyan válaszok érkezzenek, hogy biztos nem kap ájfont az elkényeztetett egyke...

Egy szó, mint száz, anyukámmal szuper kapcsolatom van, tipikus liberális neveléssel. Aztán ott az apám. Nagyon nagyképű, igaz van mire föl, mert nagyon művelt, olvasott. Viszont tipikus poroszos nevelés, a gyereknek kuss a neve, ordít velem mindenért, ha leejtek egy vázát, vagy eltörök egy tányért. Rendszeresen megaláz, csúnyán beszél velem. Semmi nem elég jó neki. (Amúgy egy elit suliba járok). Ő otthonról hozza ezt, mert az apja is így bánt vele, sőt verte is. Szerintem evidens, hogy nem a legjobb a kapcsolatunk. Amúgy van egy felesége akivel megérdemlik egymást, és mindenen ordítozhatnak. De igazságtalan lenne azt mondani, hogy nincsenek jó, közös élményeink, vagy ne szeretném, vagy ő nem szeretne. Egyszerűen ilyen a felfogása... Még annyi, hogy az anyai nagyszüleimmel meseszerű a kapcsolatom, szinte ők az apám. Apai nagyszüleim hááát...

A kérdés lényege az lenne, mi motivál egy szülőt az egyik illetve a másik fajta nevelésre szerintetek?