Mérges lennél ha megtudnád, hogy a gyereked havi 15-20ezer forintot költ könyvekre?

Nekem csak az számítana, hogy milyen irányba fejlődik tőle a személyisége.

Szórakoztató és szórakoztató irodalom között is van különbség.

Mit olvas, miért?

linkebb lesz tőle, vagy épp írói ambíciói vannak, vagy így akar nyitni a világra, stb?

Nyilván csak az egyik esetben támogatnám, esetenként meg a tényszerű könyvek iránt is terelgetném, mindamellett, amit szeret.

Nálam így történne, hogy mérges lennék-e.

De úgy sejtem igen, hiszen minek titkolta.

Nem hiszem, hogy ez titok lenne. Szóval a megtudnám nem a megfelelő kifejezés.

Ha még kisebb, akkor nyilván tőlem van a pénze, és azt is tudom, hogy mire költi.

Ha már felnőtt, akkor sem hiszem, hogy ezt titkolni kéne.

Nem drogokra költi vagy piára, hanem könyvekre!!! Az jó!

Örülnék neki, hogy ő is szeret olvasni. Persze van olyan család, akinek 15-20 ezer sok lenne könyvekre, mert nincs annyi bevétel. De te azt írtad, hogy nálatok nincs ilyen gond.

Azért gondolom nem minden hónapban költ el 15-20 ezer forintot rá. Legalábbis idő kell, amíg az ember elolvassa őket.

Nekem olyan fura az egész kérdés, mérges lennék-e, ha megtudnám, a gyerekem mire költi a pénzét? (az mellékes, hogy könyv, ruha, műszaki kütyü, hobby vagy bármi más értelmes dolog).

Ha az ő pénze, megdolgozott érte, és egyébként be tudja osztani, tehát megengedheti magának az ilyen költéseket, akkor miért ne?

Sokan ugyanezt a pénzt dohányra vagy alkoholra költik, vagy hülyeségekre elszórják.

Ha pedig én adtam neki zsebpénzként (költőpénzként), akkor megint nincs jogom számon kérni, hogy elköltötte (hasznosan).

Miért nem tudnak róla?

Kifogásolható a tartalom? Pl.: durván erotikus, szado-mazo, fétis-ponyva a 10 évesnek?

Egyébként nem haragudnék, ha el is olvassa, nem csak gyűjti, mert úgy értelmetlen pénzkidobás akkor is, ha nem vágja földhöz a családot.

Az már megint más, hogy inkább arra próbálnám rávezetni, hogy inkább e-book formájában olvasson, mert nincs az a hely, ami elég lenne ekkora olvasási szenvedély mellett.

Én is falom már gyerekkorom óta a könyveket, szüleim lakásában nem is fértünk már el tőlük, pedig sokat jártam könyvtárba is, és egy idő után már "szabály" volt (általam hozott, saját magam részére), hogy csak azt veszem meg, amit már olvastam és annyira tetszett, hogy akarom még-még, de az utóbbi időben már azt is csak e-book formájában.