Külföldre költözni, végleg?
A párommal 6 éve vagyunk együtt. Ő kettős állampolgár a szülei után, ide Budapestre csak az egyetemi tanulmányai miatt jött, és ugy tervezte, hogy diploma után haza megy.
Megismerkedtünk és a várost is megszerette, nagyon jó munkahelyet talált magának jó a társaság és a fizetés majdnem olyan mint a hazájában.
Történt, hogy egy jó barátja édesapja egyik napról a másikra meghalt. Azon a héten kétszer is volt a háziorvosnál (párom vitte autóval) de a doktornő megsem vizsgálta csak gyógyszert irt fel, második alkalommal ugye még azt sem és hévtégén az otthonában meghalt.
Régebben is volt, hogy morgott valamiért, de most talán komolyan gondolja, hogy elakar menni innen.
Augusztusra vettünk két repülőjegyet, melyek nyitottak, hogy át tudjam gondolni.
Félek, nem akarok elmenni, de őt sem akarom elveszíteni.
3 nyelvvizsgám van, de az adott ország nyelvét nem beszélem.
Nekem itt van a családom, mamám, a szüleim, testvéreim.
A munkám a lakásom az autóm és a kutyám. 33 évesen kezdjem elölről az életem??
A szüleimnek azt mondtam, hogy 3 hétre megyünk, a munkahelyemen 6 hó fizetés nélküli szabadságot kaptam, ők tudnak róla hogy talán nem jövök vissza, de ennyi időt adtak hogy átgondoljam.
Mindenhol vannak rossz dolgok, sehol nem élhetsz tökéletes életet.
Én ugy érzem el menekülünk a problémák elöl.
Mit gondoltok lehet, hogy majd kint megnyugszik és majd vissza vágyik?
Vagy ez nem akkora tragédia csak én túl aggódom ?
Abba bele sem gondolok, hogy a szüleim miként fognak reagálni, ha megtudják valójában nem is pihenni megyünk.
Itt a hangsúly nem az egészségügyön van, ez mondhatni az utolsó csepp volt abban a bizonyos pohárban.
Nekem azt mondta, hogy az ő biztosítása rám és ha esetleg lesz a gyerekre is kiterjed. A cég ahol dolgozna, magyarországi részlege is a legjobbak között van, ott meg egyenesen "álom meló".
Kerdezo en meg tudom erteni az ameriaki parodat.
en 30 eve eljottem Mo rol es ossze tudom hasonlitani hogy milyen az emberek mentalitasa az ellatas de foleg az hogy MO lakossaga tisztelet a kivetelnek egy allando depresszios hangulatban es a "dogoljon meg a szomszed tehene is" felfogasban el. aki egy olyan orszagbol jott el mint USA (en Ausztraliaban elek) ahol alapbol az emberek vidamabbak, ramosolyognak egymasra es nem kell allandoan attol tartani hogy hol akarjak es mivel lehuzni elgy ido utan elege van az egeszbol. es California gyonyoru. de az alap gond szerintem a magyar mentalitassal van neki es ez sajnos nem igen lesz jobb. Ha gyereketek lesz annak Mo on a jovoje messze nem lesz olyan mint egy hasonlo kaliberu amerikai gyereke.
Hát én nem tudom, szerintem itthon sem "depressziós" meg "rosszindulatú" mindenki. Környezete válogatja. Az én környezetben pl. csak néhány alapvetően pesszimista embert ismerek, a többség igenis pozitív hozzáállású, még ha nem is ragaszt címkét a homlokára róla!
DE! Engem pl. Németországban rettenetesen idegesített az a "kiszámított kedvesség", hogy pl. távoli munkatársak kérdezgetik, hogy vagyok, amikor rá van írva az arcára, hogy "el ne mondd, nem is érdekel, meg úgysincs időm meghallatni, de megkérdeztem, hogy megmutassam, milyen jó fej vagyok":((( Egyáltalán nem várom el, hogy érdeklődjön, de csak a forma kedvéért ne "jópofizzon"! Ilyen "figyelmességből", meg ilyen "jókedvből" meg ilyen "pozitvizmusból" én nem kérek - legtöbbször csak felszínesség és képmutatás az egész (persze biztosan vannak kivételek)!
Bocs, ha OFF volt, de a véleményem már korábban többször is kifejtettem a konkrét kérdésről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!