Hálátlan vagyok, mert nem akarok apával nyaralni?

24 éves vagyok, már évek óta nem élek együtt apuval, több éves párkapcsolatom van. Apának és a barátnőjének (együtt élnek) nincsenek pénz gondjaik, szinte minden hónapban mennek valahova több napra wellnessezni, üdülni. Nekünk a párommal nem telik ilyesmire, örülünk, ha nyáron el tudunk menni 3-4 napra valahová, ezt apu is tudja. A múltkor, mikor mondta, hogy hova mennek éppen és mennyi időre, megjegyeztem, hogy de jól megy nekik. Erre azt mondta, hogy csak egy szavamba kerül, és elvisz engem is akárhová, ahova akarom. Ez persze nagyon rendes és kedves tőle, csak mintha valahogy azt felejtette volna el, hogy nem biztos, hogy 24 évesen a lassan 60 éves apámmal szeretnék kettesben nyaralni, mint bő tíz évvel ezelőtt. Ezt persze nem mondtam neki, de biztos észrevette, hogy nem vagyok lelkes annyira az ötlettől, mert kicsit megsértődött és azt mondta, hogy minden gyerek örülne rajtam kívül, ha elhívná az apja, hálátlanság visszautasítani az ilyet. Mondjuk ő még mindig úgy kezel általában, mintha a 10 éves kislánya lennék. Szerintetek hogy lehet finoman visszautasítani ilyesmit? Mégsem mondhatom neki, (ha már magától nem jött rá) hogy bocsi, de inkább a párommal mennék valahova. Nem akarom megbántani, elég sértődékeny is.