Mennyi jogom van megbüntetni a férjem fiát ezek után? "Nem vagy az anyám, nem mondhatod meg, mit csináljak" beszólásra mit lehet mondani?

Van igazság abban amit az előző válaszolók írtak, de mint, hogy én is 15 vagyok, kicsit jobban megtudom érteni a "fiad".

"Az Anyám külföldön él, az Apám külföldre utazgat én meg itt vagyok a nevelőanyámmal és három gyerekkel akik édestestvérek míg én csak pótlék lehetek -lehet, hogy te úgy érzed, hogy nem érez a fiú efféléket, de a nevében én ezt nem jelenteném ki ilyen biztosan, mert ebben az élethelyzetben szinte elkerülhetetlen- a haverjaimmal hülyeséget csináltunk, lehet, összebalhéztunk és ideges voltam amikor hazaértem és újabb fejmosást kaptam. A nevelőanyám játsza az anyámat, és ő szab nekem határokat, mikor ezt az igazinak kéne -rajtad vezeti le azt a haragot amit az igazi anyja iránt érez- Oké, hülyeséget csináltam és mondtam, de elegem van..."

Kamasz. Nem azt mondom, hogy nézz el neki mindent, de kicsit érezd át a helyzetét, mert akármennyire is igyekeztek befogadni őt sosem lesz teljes jogú családtag, mert egész egyszerűen nem ugyanaz a vér folyik benne mint a "testvéreiben". Én is ilyen helyzetben vagyok, és hidd el nagyon nehéz.

"Oké, ha nem vagyok az anyad, akkor innentől kezdve oldd meg egyedül az etkezesedet, a mosast és egyéb szükségleteidet. Az itthoni elelmiszerekhez eszedbe ne jusson nyúlni, az az enyém és ezek szerint te senkím nem vagy. A mosogepre ugyanez a szabály érvényes. Vizet ne használj, internet nincs.

Ezek után valószínűleg elgondolkodna" -szerintem a büntetés alapvetően csak még nagyobb haragot váltana ki, nem is beszélve arról, hogyha kizárnád őt a háztartásból akkor mégjobban erősítenéd a "te nem tartozol ide" érzést. Haragból mondta, nem komolyan -nem szabad ennyire felfújni szerintem ilyen helyzetekben.

Ülj le vele és hidd el sokkal többet ér az, ha őszintén megbánja amit mondot, mint még több frusztrációt okozni.

Értem én amit a 15 éves hozzászóló mond. De a fiú már veszélyeztet másokat. Ezt nem lehet elrendezni egy beszélgetéssel. Bocs de a fiúcska kis érzései pont másodlagosak. Annyi igaz, hogy nem hasracsapott büntit kell kitalálni, hanem azt kell éreztetni, hogy gyerekem a tetteidnek következményei vannak. Ami történik nem bünti, hanem következmény. Aminek lennie KELL, nem úszhatja meg, hisz bűncselekményt követett el, megölhetett volna valakit. Ez nem egy betört ablak.

Viszont az is igaz, hogy ki kell találni, hogyan érezhetné jobban magát a családban a fiú (bár kamasz kora miatt valószínűleg meg is feszülhetsz, akkor se fogja jól érezni magát, de ha próbálkozol esetleg később jobb lehet a kapcsolata veled és a testvéreivel). Arról lehetne beszélgetni vele, hogy mitől érezné jobban magát.

Mostohaszülőnél a következő normális: ha 13-14 év felett érkezik a mostoha gyermek az a legjobb, ha az édesszülő korrigálja, a mostoha szülő háttérben maradva támogatja. Viszont ha napokra a mostohaszülő felügyelete alatt van, akkor előtte az édesszülővel meg kell beszélni a szabályokat, azaz a felügyelet, büntetés joga átkerül a mostohához teljes mértékben. De ezt jelen esetben az apának előre kell fixálnia, így a "nem vagy az anyám nem parancsolsz nekem" kezdetű mondatot elegánsan el lehet engedni a füled mellett. És nyugodtan mond neki, hogy a nevelőanyád vagyok.