Jogosan haragszik rám apám?

Beszélgetned kéne vele. Mondd el neki, hogy megijeszt, amikor ezt csinálja. Félsz, hogy történik vele valami, és kérd meg, ne tegye. Mondd meg, hogy szereted, és nem tudod ilyen állapotában nézni.

Mennyi ideje vannak ilyen kirohanásai? Csak a válás óta, vagy már előtte is voltak?

"Mármint nem akarom, hogy nevelőanyám legyen, értitek.Nem tudom elképzelni, hogy legyen anyám."

Ez elég önző hozzáállás a részedről? Apukádnak is szüksége van társra, barátnőre, nőre. Miért zavarna téged, ha boldog lenne valakivel? Az persze fontos, hogy a nő rendes legyen veled. Nem kell, hogy átvegye anyád helyét, nem kell, hogy anyáskodjon feletted, elég ha rendes és jó fej veled.

De apukádnak szüksége van társra. Nem élhet egyedül. Nemsokára te is elhagyod a szülői fészket, ő pedig végképp egyedül marad. Ez így nem élet.

" Mondd neki, ha ez még egyszer előfordul, elköltözöl anyukádhoz!"

Na, ez csak olaj lenne a tűzre...

nos, ha valaki összeesik, az nem egy normális állapot. Épp ezért nyugodt hangon magyarázd el apukádnak - de csakis akkor, amikor józan!- hogy mivel összeesett, ezért aggódtál érte és rosszul látja, mert nem elárultad, hanem megmentetted pl. egy alkoholmérgezéstől.

Ha nem a mentőket hívod, hanem rögtön a rendőrséget, akkor még talán mondhatná, hogy elárultad - de szerintem akkor sem.

Ha nem lett volna indokolt, akkor nem vitték volna kórházba - nyilván nagyon magas volt az alkohol-szintje.

Tényleg próbáld meg megértetni vele, hogy Te aggódsz érte + az sem valami jó dolog, hogy a Te jelenlétedben hülyére issza magát, próbálja meg visszafogni magát.

Ha meg szégyelli, mert mindenki ismeri, akkor nem a gyerekét kellene okolni, hibáztatni, hanem visszavenni az ivásból.

Helyesen cselekedtél és valószínű, ezzel valóban megelőzöd a további dorbézolást.

Ugyanis a szenvedélybetegek legnagyobb problémája az - és ezzel a legrosszabbat csinálja a család - hogy elnézi, takargatja a dolgot - a szenvedélybeteg meg ezzel azt az üzenetet "kapja", hogy nincs baj - s még mélyebbre süllyed :-(