Miért kell folyamatosan csesztetni?

Szerintem tényleg nem cseszegetni akar. Csak nem akarja, hogy mások piszkáljanak.

Szerintem sportolj, ne pedig koplalj. Az nem megoldás.

De ha szereted így magad, és jól érzed magad a bőrödben, akkor mondd meg anyukádnak, és mindenki másnak.

"Nem zavar, lelehet szállni rólam!"

Nekem is ez megy 14 éves korom óta. Elég vicces a dolog, mert anyám egyszerűen csontvékony alkat, bármennyit ehet, semmi sem látszik meg rajta. Másrészt addig teljesen normális alakom meg súlyom volt, de amikor elkezdett hisztizni azon, hogy el fogok hízni, onnantól kezdve állandó feszültség lett az evés, minden étkezés erről szólt. Aztán amikor elkerültem középsuliba koleszba, kikerülve a napi felügyelet alól ez a rengeteg feszültség robbant, és attól fogva leállíthatatlanul csak ettem és ettem. És hiába mozogtam sokat, még így is többet ettem, mint amennyit lemozogtam.

Szóval gyakorlatilag nézve a dolgot épp anyám tett érte a legtöbbet a hisztijével, hogy tényleg elhízzam, ő hajszolt ebbe bele. Ez egyfajta hatalmi játszma is nála.

Azóta ez még inkább a mániája lett, gyakorlatilag mindenkit a kilói száma alapján ítél meg, bár érdekes, akit kedvel, azt akkor se ítéli el, ha kövér.

Pozitív megerősítés?! Muhaha! Amikor egy időszakban sikerült -- megjegyzem, nem könnyen -- hónapok alatt 25 kilót leadnom, mindenki megdicsért, erre anyám: "Hát még mehetne." Amikor próbáltam értelmesen, észérvekkel elmagyarázni neki, hogy ha igazán azt akarja, hogy lefogyjam, akkor segítsen pozitív megerősítésekkel, erre: "Dicsérgesselek azért, hogy kövér vagy?" Meséltem neki egy lányról (a neten olvastam róla), akinek az egész családja átállt az ő táplálkozására, hogy ezzel is segítsék a fogyásban, erre anyám: "Hát nem nekem kell lefogynom!"

Ha viszont otthon vagyok, és kijelentem, hogy most nem eszem, onnantól kezdve váltig kínálgat, még édességgel is -- ez is mutatja, hogy ez csak hatalmi játszma a részéről. De komolyan, sokszor képes utólag is megkeseríteni a falatot a számban.

Egy igen érdekes dolgot azért megfigyeltem. Mindig csak olyan b***tatnak a súlyommal, akiket nem érint a probléma, mert 1. olyanok, mint anyám, egyszerűen nem híznak 2. ők maguk is dagadtak, de le****ják. Ám az olyan emberek, akik kemény munka árán le tudnak fogyni, és ezt tartják is, és odafigyelnek és napi küzdelem, azok valahogy nem b***ogatnak, hanem csendben vannak. Miért is?...