Szülők! Ti megbántátok, hogy megszültétek gyereketeket?

15 éves lány vagyok. 4-es körüli az átlagom, a kitűnő közelébe nem érek, hiába tanulok napi 3 órát. Már 5 tantárgybol neveztem versenyre, de sosem jutok tovább. Ebből adódóan nem értek semmihez. Anya ismerősei, akiknek hasonló korú gyerekük van, mint én, mindig villognak a gyerekükkel, hogy majdnem kitűnő, és ilyen helyezést el az országos ilyen versenyen. Anya sosem tud ilyenekkel előhozakodni és azt mondja nekem, hogy így is büszke rám, de látom rajta, hogy szomorú, csalódott. Rengetegszer vagyok beteg, még sosem volt olyan, hogy teljesen egészséges lettem volna, miközben az osztályom fele két éve egy napot nem hiányzott az iskolából. Anya mindig dicsér, hogy milyen szép vagyok, holott én vagyok a társadalmilag elgogadott szépségideál tökéletes ellentéte (majdnem 60 kg, kis mellek, asszimmetrikus arc). Nem vagyok értékes társadalmilag, haszontalan vagyok, jelentéktelen. Úgy érzem, anyának sokkal könnyebb lenne, ha nem születtem volna meg.