Tehetős szülők, Ti megkérdeztétek a gyereketeket, mikor albérletben lakott, hogy van-e valamire szüksége pl. bútorokra a lakásba vagy valamennyi pénzre még ahhoz, hogy tudjon venni magának lakást?

Engem nem kérdeztek meg, kaptam egyet (házat), nem kértem.

De gondolom, hogy megkérdezték volna, ha nincs bennük az a szándék, hogy "kap egyet, ha kell, ha nem"...

Bár igen, én is úgy gondolom, hogy a tehetősebb szülő inkább házat, s nem bútort vesz a házba. Vagy ház vagy mindkettő egyszerre.

Egyébként volt, hogy albérletbe laktam egy rövid ideig, akkor sem kérdeztek semmit, tudták mire van szükségem és segítettek benne.

Attól még hogy tehetős egy szülő, az még nem azt jelenti, hogy ki tud perkálni egy lakásra valót.

Mi kaptunk berendezési cuccokat, szárogatót, ilyesmit.

Illetve étkészletet.

Egy-Két bútort is, olyasmit, amit költözéskor szét lehet szedni.

Nem tehetős szülő is megkérdezi, hogy mire van szüksége a gyereknek, ha jó a kapcsolat és pénztárcájához mérten segít.

Édesanyám a mai napig megkérdezi, hogy "mire van szükségetek, mit vigyek?", pedig jóval többet keresünk, mint az ő nyugdíja.

Én nem gondolom a szüleimet különösebben tehetősnek, mégis szeretnének venni nekem egy kisebb lakást berendezve a ballagásom után. (ami félév múlva itt van, szóval nem csak úgy félrebeszélnek)

Szóval gondolom a tehetősebb szülőknek is alap, hogy kisegítik a gyereküket. Már ha jó a kapcsolatuk persze.

Mikor úgy döntöttünk költöznénk külön számba vettük a lehetőségeinket. Akkor a szüleim úgy döntöttek megveszik nekünk azt a házat amit kinéztünk. De meghúzták a határokat. Nem vettek bútorokat, és nem adtak plusz pénzt. Költözéskor elvihettem a bútorokat a szobámból és ünnepekre vettek 1-1 háztartási nagygépet amink még nem volt de kellett. Segítettek elindulni, de azóta nem kérünk semmit, és nem is kapunk. úgy vannak/vagyunk vele úgy is megtudjuk venni szerencsére. Sikerült kialakítani a dolgainkat.

De egyébként a mamám is így csinált apukámékkal mikor ők voltak kezdők. Én is így tervezem a gyerekeimmel.