Mi a fontosabb, az együtt töltött idő vagy anyagi biztonság?
Sajnos ma is be kellett mennem a munkahelyemre, és anyukám vigyázott a fiamra (11 éves).
Mikor érte mentem anyum azt mondta, hogy a fiam "panaszkodott " hogy mennyire hiányzók neki.
Egyedül nevelem, az apja nem segít (külföldön él).
Sajnos a főiskolát nem fejeztem be így a befejezett legnagyobb végzettségem az érettségi.
Nehéz lenne új munkát találni , ahol ugyanennyit megkeresek szinte lehetetlen. Igazából itt mindenki felsőfokú végzettséggel rendelkezik, engem a nyelvtudásom miatt alkalmaztak ( az első 10 osztályt az USA ban végeztem )
Többször mondta, hogy milyen jo lenne anya, ha ma nem dolgoznál ... Sokat beszélgettünk erről és ugy éreztem, hogy megért. De akkor ezekszerint, mégsem?
Lelkiismeret-furdalásom van, de ha munkahelyet váltok akkor meg az bosszantanak, hogy nem tudom a lakáshitelt vagy a mindennapi kiadásainkat fizetni.
Nagyon rosszul érzem magam, és nem tudom más egyedülálló szülő hogy oldja ezt meg?
Nyilván az anyagi biztonság alap. Nem luxusról van szó, hanem az alapokról. A fiad sem örülne, ha nem jutna semmire. Az pedig teljesen normális, hogy a szülők dolgoznak s nincsenek folyton az ilyen nagy gyermekkel. Valamennyi idő van együtt, ez remélhetőleg értékes idő, ennek elégnek kell lennie, bár egy apa tud hiányozni, nekem se volt s bizony jó lett volna (de csak egy jó apa, egy rossz nem, az tudom, milyen).
Beszélhetnék még a gyermekkel... Többet nem tudok mondani, nem ismerem a körülményeket... De nyilván nem nyomoroghattok merő szeretethiányból vagy tudom is én, miből.
Az anyagi biztonság fontosabb. Gondolom, nem luxus dolgokra keresel.
11 éves még kicsi, nyilván magától nem látja be, de ahhoz elég nagy, hogy ha elmondod neki, mi a helyzet, akkor megérti.
És örülj, hogy anyukád tud segíteni.
11 éves? Ne viccelj már! Hát a nagymamájával van, semmi gond nincs ezzel. Miért ne dolgoznál 100%-ban egy kiskamasz mellett? Ne legyen lelkiismeret furdalásod! Anyukádnak és a gyereknek is el kell magyarázni, hogy ez a helyzet, te vagy a családfenntartó, te hozod meg a döntést, és ez most így van, punktum.
Anyukád nagyon kedves, hogy vigyáz a gyerekre, gondolom szereti az unokáját, kérd meg, hogy ne adja a lovat a gyerek alá.
Nem is értem a kérdést igazándiból.
Ja persze, aztán ha majd rád és az előttem válaszolókra felnőtt korában rá sem nyitja az ajtót a gyereke, amiért ilyen "csodálatos" gyerekkort élt meg, akkor aztán csodálkoznak és hálátlan dögnek fogják nevezni. Lehet most egy nagy titkot árulok el, de: az érzelmeket nem lehet irányítani. Attól, hogy megérti a helyzetet, még nem fogja magát jobban érezni és nem lesz boldog. Az ész megáll, más szülőknek azért sír a szájuk, hogy nem elég jó a kapcsolatuk a gyerekkel, itt meg mindenki fel van háborodva, hogy a kölyöknek hiányzik az anyja! Hát mit is képzel az az istenadta...
Te vagy a szülő, a te felelősséged lett volna olyan helyzetet kialakítani, hogy a gyerekednek is jó legyen. A te felelősséged lenne rendes végzettséget szerezni, megválogatni, hogy kivel vállalsz gyereket, milyen hitelt veszel fel, stb. És az hogy külföldön van az apa miért is mentség arra, hogy nem segít? Törvény írja elő, hogy kötelessége.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!