Holnap találkozom újra először a szüleimmel. Hogy viselkedjek, mit mondjak nekik?

A szülők leparasztozása nem az? És ahogy a saját anyját próbálja a maga szintjére süllyeszteni, nyilván a nagyika elbeszélései alapján, amik persze mind teljesen valósághűek? :D

Ha ennyire biztos az igazában a kedves kérdező, ugyan mi értelme volt kiírni ide ezt a kérdést? És nagyikától is megerősítést kérni, hogy valóban elmehet a szülinapjára? Szánalmas az egész úgy, ahogy van, de nyugodtan lehet tovább simogatni a buksiját...már aki némi felmentést talál saját magának a sztoriban.:D

"csak kisebb újságok modellrovatában"

XD

#17, bocsi, de nem mindenki vevő az ilyen "rendpárti, értékelvű"-nek mondott agresszív pszichopatákra, mint a kérdező szülei... Most komolyan, honnan veszi a bátorságot egyetlen szülő is, hogy a saját értékrendjét akarja rákényszeríteni a (pláne nagykorú) gyerekére??? Most őszintén, kinek képzeli magát, mit képzel magáról az ilyen szülő?

Egy normális, nem ősbunkó szülő ilyenkor elmondja a véleményét egyszer - ahhoz joga van - de tudomásul veszi, hogy a gyereke az egy másik ember, saját gondolkodással és saját értékrenddel, tehát nem balhézik és nem ítélkezik.

Kérdező, szerintem semmit, a köszönésen túl nézd levegőnek őket, ha elkezdenék mondani a magukét menj odébb, és kész, nem cél, hogy a nagymamád születésnapján ők lehessenek a főszereplők... (ha nem tudsz kitérni, akkor meg kérdezd meg jó hangosan, hogy "csak nem bocsánatot szeretnétek kérni tőlem az elmúlt fél évi botrányos viselkedésetekért???" - és onnantól majd ők fognak kerülni téged:)