Jogosan vagyok kiakadva anyámra?

Weöres Sándor A teljesség felé című könyvében írta a következőket:

"Rossz-hajlamaidat ne fojtsd el, hanem csiszold jóvá őket. Bármily ártalmas, beteg, rosszindulatú hajlamra bukkansz: ne feledd, hogy akárminek csak az állapota lehet rossz, de nem az alaptermészete.

A külvilágból se utasíts el semmit; ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez annak a jele, hogy nem ismered eléggé. Mind az, ami a világban szenny, csak hozzád való vonatkozásban szenny és nem önmagában; húzódj ki belőle és már nem szenny többé, hanem semleges jelenség.

Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tűnik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.

Ami hozzád-vonatkozásában tiszta: fogadd magadhoz; ami hozzádvonatkozásában szennyes: ne érintsd; de a rád-tartozót és érinthetetlent egyformán szeresd. Ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez egyrészt megértőképességed csonkaságának jele, másrészt annak, hogy ellenszenved tárgya valamilyen formában benned is jelen van. Gyűlölöd a gazdagokat? tisztítsd ki gazdagság iránti vágyadat s majd nem gyűlölködsz. Utálod a nőhódítókat? tisztítsd ki érzéki vágyadat s majd nem utálkozol. Ilyenkor nem az ellenszenv tárgyát kell megbélyegezned, vagy javítani próbálnod, hanem önmagadban megkeresned annak megfelelőjét

s azt finomítanod, míg az ellenszenv el nem oszlik benned.

Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha e hibát jól látod, anélkül, hogy számodra visszataszító volna; s ha biztosan tudod, hogy beavatkozásod nem tolakodás és nem reménytelen kísérlet."

Sajnos sok olyan ember él ebben a társadalomban, akik belső elégedetlenségük miatt másokat vádolnak, saját boldogtalanságukért másokat tesznek felelőssé. Amit leírtál, az erre egy igazán szélsőséges példa.

Édesanyád nem képes békét kötni az őt körülvevő világgal, mindenben a rosszat látja, és mindennek csak a sötét oldalát veszi észre, így nem is csoda, hogy semmihez nem képes pozitívan viszonyulni. Szinte mindenről azt feltételezi, hogy ellene van. Ez frusztrálja, ezt a frusztrációt pedig nem tudja levezetni. Bocsáss meg, de hogy érthető legyen, egy kutyához kell hasonlítanom egy példa erejéig, amiben semmilyen bántó szándék nincs:

Ha egy kutya rövid láncon van tartva hosszú évekig, és nagyon ritkán engedik szabadon, akkor a benne felgyülemlett energiát igyekszik levezetni, amikor rövid időre elengedik a láncról. Ilyenkor fel-alá rohan ész nélkül az udvarban, és nem engedelmeskedik semmilyen parancsnak, hívószónak, mert az első adandó alkalommal ki akarja használni a rövid ideig tartó szabadságát. Majd miután az energiáit levezette megnyugszik. Minél tovább tartják láncon, ez annál több időt vesz igénybe. A kutya annyival okosabb az embernél, hogy nem másba fecsérli az energiát, mint hogy átmozgassa az izmait. A rövid lánc miatt ő is elégedetlen a környezetével, ez folyamatosan frusztrálja, ami rengeteg energiát és vágyakozást ébreszt fel benne. Amint elszabadul megállíthatatlanúl, szinte süketen és vakon zúdítja ezt az energiát a környezetére. Ez nála féktelen futkározásban jelenik meg, míg édesanyád a frusztrációit folytonos zsörtölődésben fejezi ki, ami nem kezeli, és nem is tünetmentesíti a problémát hosszú időre.

Ezek levezetése három módon történhet meg: az energiát agresszióba vezeti át, elnyomja, vagy művészetbe fekteti.

A világ szüntelen ócsárolása az agresszió egyik megnyilvánulása, de a verbális agresszió ennek az energiának a tizedét sem emészti fel, ezért válik folyamatossá. Ezt sokan úgy oldják meg, hogy vesznek egy bokszzsákot, vagy eljárnak sportolni, futni,vagy találnak valamit, ami elegendő ahhoz, hogy mentálisan kielégítse őket.

A kérdés itt nem az lesz, hogy jogosan vagy-e kiakadva rá, hanem hogy hogyan tudod ezt kezelni a későbbiekben. Sajnos ebben benne van az a veszély, hogy beléd ég ez a viselkedési forma, és te sem tanulod meg, hogyan kell a frusztrációdat kezelni, de a folyamatos negatív kritika is mély nyomokat hagyhat benned, ami a jellemfejlődésed során nagyon rossz irányba vihet el, esetleg túlságosan gátlásos leszel, vagy túlzott megfelelési kényszereid lesznek, esetleg elmenekülsz, és ha nincs szerencséd, akkor hirtelen hátrányos helyzetben találod magad. Sokan küzdenek hasonló problémákkal, és vannak extrémen szélsőséges példák arra, hogy ez milyen irányba vihet el egy életet.

Az már becsülendő, hogy foglalkozol a kérdéssel, mert felismered a hibát, így sokkal kevésbé vagy kitéve annak a veszélynek, mint aki ezt fogadja el normának. Mivel a problémát te látod, ezért te teszed fel a kérdést. Ha édesanyád ezt problémaként kezelné, akkor ő tenné fel. Neki ez normális, ezért nem tudsz vele mit tenni, kizárólag magadat tudod kezelni úgy, hogy levonsz egy következtetést. A szülő-gyerek kapcsolatában a szülő sokszor elvárja, hogy a gyerek is úgy gondolkodjon, mint ő maga, ugyanis a gyerekét önnön reprodukciójának tekinti, és ahogy örökölted a szeme színét, vagy egyéb genetikai tulajdonságait, úgy kell örökölnöd bizonyos jellemvonásait. Ez viszont nem feltétlenül jön létre. A társadalomból, a környezetedben élőktől is veszel át viselkedési formákat, normákat, és ezek összességéből alkotod meg, fejleszted tovább a saját értékrendedet.

A lényeg az, hogy igyekezz ezt magadban kezelni, mert amit te problémának ítélsz meg, az neki teljesen természetes.

Hidd el, valójában nem a környezetével, a világgal elégedetlen, hanem saját magával. Ha változtatni akar, akkor változtatni fog, ha nem, akkor marad ez.

Mit tehetsz mégis?

Van egy okos mondás: annak van szüksége legjobban a szeretetre, aki a leginkább ágál ellene. Nem téged nem szeret, és a nem is a világot, vagy az életét, hanem saját magát. Segíts neki abban, hogy megszeresse magát, világíts rá a jó tulajdonságaira, mert ő minden bizonnyal, ha nem is mondja ki, de csak a rosszakkal van tisztában. Így segíthetsz neki békét kötni a világgal. Nagyon sok munka, és még annál is több türelem kell hozzá, de ha igazán fontos (és én azt feltételezem, hogy az, mert mi másért írtál volna ide), akkor lesz benned elég kitartás, és ha kell, akkor kismilliószor nekifutsz majd. Ha nem sikerül, akkor sincs miért keseregned, hiszen mindenki úgy éli az életét, ahogyan akarja, és te már tudod, hogy nem úgy akarod, mint ő.

Szerettesd meg vele önmagát.

Sok sikert, és kitartást kívánok! Fel a fejjel! :)