Szerintetek egy gyerek divat termék?

@14: "mai" világban sajnos ez egyre jobban terjed, hogy csak a pénz számít. Amikor én voltam tini 20-25 évvel ezelőtt, nálunk is az volt a menő, aki Nikeban járt. Tudtuk, hogy neki a gatyája nem egy 1200 forintos farmer, hanem 20 000 forintos susogós, a cipője nem 8 ezer forintos adidas, vagy 2ezres humanic, hanem 50 ezer forint! :) Abból akkor egy full XTR montit vettél!

Az anyagi érték mindig is sokat jelentett a kapitalizmusban.

Amúgy Maslow piramis második szintjét képviselik ezek az igények. Kicsit magasabb szintre lépni úgy lehetne, ha többet törődnének egymással az emberek. Csak aki gürcöl, hogy haza vigye a pénzt (jómagamon látva) kevés időt tud azokkal töltenie, akik számára fontosak. Én van, hogy 9-re érek haza és 5kor indultam otthonról. És még nem is keresek annyit, hogy ezt a gürcölést megérje. Ha visszamehetnék időben, én több időt töltenék szüleimmel - lehet jobb lenne most a viszonyunk. Ehhez hétvégi programok szervezés optimális lett volna. De mivel sok pofont kaptam, inkább kussoltam a sarokba, hogy ne érjen baleset.

Nem olvastam a válaszokat mert már az elején felcsesztek. Nehezen értelmezhető a kérdezô szövege, látszik, hogy valamin nagyon felhúzta magát, de azért szándékosan kiforgatni a szavait nem kéne, mert alapvetően igaza van. Lehet tisztes szegénységben is gyereket nevelni. Mondom NEVELNI.

Nekem mindkét szülőm elvesztette a munkáját (később helyreállt az életük), mégse néztünk ki úgy, mint a koldusok. Tankönyve a tesómnak mindig volt, nálunk nem vették olyan szigorúan, de a sulihoz szükséges felszerelésünk is megvolt, nem a legújabb Disney-hercegnős hülyeség, de sosem álltunk szégyenkezve az osztály közepén, mert nem volt pl. tornacipőnk (láttam olyat, aki igen! A kiscsajnak egy 1000 forintos tornacipőt nem vettek meg, és falun belül azért nagyjából tudunk a másik pénztárcájáról, tudjuk, mennyi tornacipő àra csúszott le a kedves apuka torkán).

Nem küldtek el dolgozni, úgy neveltek, hogy magamtól jusson eszembe. Nem fizettem nekik bérleti díjat, hogy ott lakom, mert nem fogadták el, de a számlákba meg a hűtőfeltöltésbe segíthettem.

De ez mind pite ahhoz képest, hogy a páromon kívül ők az egyetlenek, akik rögtön látják, ha valami bajom van, és fel tudnak vidítani. Boldog gyerekkorom volt, és most is tudom, hogy ha bármi történne, ott a szobàm, hazamehetek :) Tudjátok, hány csoporttársam rettegett attól az egyetemen, hogy mi lesz, ha elbukik egy vizsgát, vagy csúszik fél évet a tantárgyával? Meg hogy hány embernek mondták, hogy nem érdekli őket, ők nem fognak neki pénzt adni ha megszorul, még kölcsönbe se, mert "felnőtt"? Mondjuk ez a különbség...

"Sajnálom az én meglátásom az hogy a nők csak azért szülnek hogy kapjanak utánuk pénzt. "

Úgy en bloc a nők? Honnan veszed ezt a baromságot?

Hatalmas élettapasztalatod lehet, hogy az ide kiírt kérdésekből, meg egy (azaz EGY) darab ismerősöd példájából mindjárt leszűrted ezt a nagy, általános "bölcsességet." Nem tűnik fel, hogy akinek nincs gondja (márpedig ők vannak túlnyomó többségben), az nem rinyál itt, vagy más fórumokon? Vagy az, hogy az egy darab ismerősöd példájával szemben ott áll mindjárt a sajátod? Láttad azokat a kérdéseket is (számtalan van ilyen), ahol a tini az Xbox One-ért vagy a legújabb iPhone-ért nyávog, és fel van háborodva, hogy a szülők nem rohannak azonnal megvenni, pedig az ő boldogságához az kell? Te szaladsz majd, akár hitelből is, csak hogy "boldogságot láss a gyermeked arcán?":D