Mit tegyek? Nem támogat anyukám, sőt!

Tavaly derült ki a pajzsmirigy alulműködésem, sokáig nem találtam endokrinológust pedig igen magas értékem lett, ekkor is folyton hajtogatta, hogy nem lesz muszáj elfogadnom a gyógyszeres kezelést (híztam, rekedt voltam és folyton tudtam volna aludni, magas lett a koleszterinem). Természetesen más megoldás nem volt, kaptam hormonpótlást, ez ugyanaz mint a szervezet által termelt hormon, semmi mellékhatása nincs. Helyre is állt a dolog, lement az a pár kg felesleg, újra tele vagyok energiával, ennek anyukám örült.

Azonban erős gyanúja merült fel a PCOS-nak, mert az állvonalam tele van pattanásokkal, vérszegény lettem az erős vérzéstől, szőrösödök (fekete szőr, pedig szőkésbarna a hajam). Roppant kellemetlen, visszaveti az önbizalmamat. Az endokrinológus kérte hogy menjek el nőgyógyászhoz ezzel, mert valami gond van, az tuti.

Pár nap múlva kell mennem az időpontra és azóta anyukám hajtogatja hogy nem kell ám mindent elhinni és megtenni az orvosoknak ( ő utoljára a születésemkor volt nőgyógyásznál, azaz 25éve, ő is küzdött ilyen gondokkal de sose ment orvoshoz) és lehet semmi bajom.

Elkezdtem jógázni, endokrinológus szerint fogynom nem kell, de javasolta, főleg hogy jobban érzem tőle magam. Erre is: minek csinálom?! Ne essek túlzásokba. (heti 3*40perc szerintem nem túlzás, főleg, hogy nagyrésze légzőgyakorlat és nyújtás)

Igyekszem egészségesen étkezni, kerülöm a fehérlisztes, cukros dolgokat, mert a gyulladást fokozza, utána még több pattanásom lesz. Ennél is megkapom, hogy ne csináljak már ebből akkor ügyet!

Ha tényleg PCOS akkor valószínű az inzulinrezisztencia, el se merem képzelni mit fog akkor mondani, hisz annak tényleg szigorú a diétája, kezelése.