Mit akar meg tolem az "anyam"?
Azert az idezojel, mert maximum biologiailag nevezheto az anyamnak, maskulonben soha nem volt az.
Nagyon rossz volt a kapcsolatunk, amig vegre 14 eves koromban el nem valt apamtol. Ekkor szerencsere elkoltozott tolunk es evekig nem is lattuk, ha jol emlekszem. Most mar van uj parja (aki nem mellesleg tettleg bantalmazza/bantalmazta, de ez nem is meglepo, hogy anyamnak ilyen pasi kellett), es Pesten elnek. Az utobbi par evben nagy ritkan atmentem hozzajuk az ocsemmel, es kicsit beszelgettunk, de anyam szeretett ugy tenni, mintha soha semmit nem tett volna ellenunk, ami igy volt jol. Soha nem allnek le vele veszekedni a mult miatt, kinek hianyzik az?!
De a problema: az utobbi 5 talalkozot zsinorban lemondta ilyen-olyan okokra hivatkozva, mikozben o konyorgott, hogy menjunk el hozzajuk. Mindig az utolso pillanatban. Elegem lett, hogy ugyanolyan hulyenek nez, mint regen es legutobb megmondtam neki, hogy hagyjon beken. 2 honapig meg volt sertodve szerencsere.
Erre most megint hivott, hogy mi lenne, ha hetvegen atugranank hozza. Normalis? En mar nem akar tartani vele a kapcsolatot. Idegesit az egesz, es most is ugyis lemondana a programot. Mi a feszkes fenet akar a gyerekeitol? Egyszeruen logikatlan a viselkedese. Gyerekkorunkban gyuloltuk egymast, most pedig megsertodik, ha nincs ra szuksegunk.
Csak egy pelda: 3 eve az ocsem eltorte a karjat. Mivel olyan "szoros" a kapcsolatunk anyankkal, csak 2 honap elteltevel ertesult az esetrol, es felhaborodva orditotta le szegeny apam fejet, hogy miert nem szolt neki. (Egyszer nalunk jart, amikor az ocsemet mar evek ota nem latta, aki eppen felholtan fekudt a szobajaban lazas betegen. Megkerdeztuk, hogy bemenne-e a fiahoz, de az volt a valasza, hogy sietnie kell haza fozni...)
Mi allhat a viselkedese mogott? Mi lenne, ha emlekeztetnem arra, hogy mi semmit nem felejtettunk el, amit velunk tett? Ugy tunik, o mar elfelejtette a multat, en viszont nem birok tovabblepni meg ennyi ev utan sem, ha folyton "kisert" es zaklat engem a hulye tegyunk-ugy-mintha-en-lennek-a-legjobb-anya-a-vilagon tartalmu talalkozasaival.
23/L
Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat/véleményeket. :) Nem hittem volna, hogy ennyien írtok.
Egyszer majd lehet, hogy eljutok egy olyan szintre, hogy hálás leszek neki, amiért megszült engem, de ez számomra teljesen logikátlannak tűnik. Ha legalább a szándék meglett volna benne, hogy jó gyermekkort biztosítson nekünk, akkor könnyebb lenne elfogadnom a "hibáit". De én ezt sosem vettem észre vagy megkockáztatom, hogy a rossz élmények hatására minden jót elfelejtettem, amit valaha tett.
Kérdezte valaki, hogy miképpen válhattam normális felnőtté egy ilyen anya mellett. Nos, nem lettem az. Nincs önbizalmam és szociális fóbiától szenvedek, ami azt is megnehezíti, hogy a boltba elmenjek egyáltalán. Minden pillanatban attól rettegek, hogy valamit elrontok, ami kiváltja az emberek rosszallását (lehet, hogy ez olyan, mint amikor pl. melléöntöttem az üdítőt, és már a testi fenyítéstől kellett tartanom anya részéről). Így aztán kb. úgy viselkedem, mint aki bocsánatot kér a létezéséért is. Félek az emberektől és senkinek nem merek megnyílni. Talán ezzel magyarázható, hogy nem volt még komoly kapcsolatom, csupán alkalmi viszonyok. Úgy teszek, mintha valami modern csajszi lennék, aki nem köti le magát senki mellett, így nem tűnik fel az embereknek, hogy valami probléma van velem.
Kicsiként családsegítőnél voltam, gimis koromban pedig egy pszichológust próbáltam ki, de nem tudtak rajtam segíteni. Most már hajlandó lennék elfogadni a segítséget, de jelenleg nincs rá elég pénzünk, hiszen mióta anya elment, apuval és öcsémmel élünk, tulajdonképpen egy fizetésből. Én talán meg tudnám keresni egy pszichológus árát, de a fizetésem nagy része mindig a nyelvtanulásra megy el. Abba kellene hagynom és előbb megpróbálni helyrehozni az életem? Szükségem van segítségre.
9-es válaszoló, szívesen fogadnám azokat a könyvcímeket.
Sokáig én is tartottam attól, hogy ha gyerekem lesz, egyszer csak azt veszem észre, hogy úgy bánok vele, mint anya tette velem. De bízom abban, hogy az intelligenciám és az empátiám ezt nem fogja engedni. Anya kiadta a haragját és megtett bármit, amihez kedve volt - nem törődött azzal, hogy visszafogja az agresszióját. De én talán képes leszek/vagyok erre.
Félreértés ne essék, nem azért nézem le anyámat, mert akkoriban nem volt lehetőség a tanulásra. A SZÁNDÉK az, ami mindig is hiányzott belőle a művelődés iránt. Apukám is "csupán" az állattenyésztő szakmát sajátította el, de őt érdekli a világ, és amolyan igazi polihisztor. :) Ha találkozik egy kérdéssel, amire nem tud választ adni, általában nem nyugszik addig, amíg meg nem leli azt, és mindig voltak hobbijai; most épp a programozás köti le, minden este ezzel foglalkozik, miután hazaér.
Apa meg anya tűz és víz. Apukám komolyan szerelmes vot és álítólag anya is. Ez már csak ilyen minden logikát nélkülöző dolog. Úgy hiszem, anyunak hiányoztak azok az ingerek, amelyeket tőlünk nem kapott meg, hiszen miért provokált volna mindig? Nem tudott békében meglenni egyetlen napig sem. Az biztos, hogy ő is rászorulna valamilyen kezelésre.
válasza:
válasza:Koszi, 12-es, holnap ki is veszem a konyvtarbol.
13-as, 42 eves.
válasza:Ugy tünik, gyereknevelesi könyvek meg odebb vannak, de majd jusson eszedbe, amikor ezen el kezdessz egyaltalan gondolkodni... Amik nekem leghasznosabbak voltak: "dr.Thomas Gordon: PET A gyerekneveles aranyszabalyai", "Margot Sunderland: Okosan nevelni tudni kell", "Beszelj ugy, h erdekelje, hallgasd ugy hogy elmeselje" c. könyvek. Rengeteg könyv, amiböl az apro helyzetekben a szted is jo viselkedesi modot elsajatitod. A gyakorlatban ugy zajlik, h kisgyerekek mellett keves idöd marad tajekozodni, az egesz egy türelemjatek es gyakoriak a hirtelen helyzetek. Ez nem intelligencia vagy empatia kerdese, es oke, h (tervezed, h) nem adod ki a haragodat, ettöl meg nem tudod a megfelelö viselkedest, es ennek meglesz a következmenye. Adodik egy szitu, amiben hirtelen nem tudod, mit tegyel, de muszaj megoldanod. Azt tudod, mit NE, de nem tudod, mit IGEN. Es kutatasok kimutattak, h ilyenkor a tudatalattibol jön elö, mert csak az all rendelkezesedre, azaz ugyanaz, amilyenek hozzad voltak a szüleid. Ez persze igy nagyon elmeletileg hangzik, de ahhoz, h jol csinald, fel kell (majd) keszülnöd. Az elsö 3 ev megalapoz mindent, ill. az elsö 7 evben szinte teljesen kialakul a szemelyiseg, ezen belül a születes fele visszafele minden hatas meghatvanyozodik, tehat nagyon "ott kell lenni". Ennyit diohejban, majd kesöbbre. :)
Anyukaddal nem mindegy, h viselkedsz, erröl irtam a 9-esben, de sztem ne ez legyen a közeppontban. Ami most fontosabb, a sajat dolgaid. Nem baj, ha logikatlannak tünik, es nem muszaj mindjart halasnak lenned, csak fogadd el az erzeseidet ugy, ahogy vannak. Javaslom, csak irdd össze, mi az, ami egyaltalan pozitiv hatas ert, emiert ö dicserhetö. Ezzel MAGADNAK teszel jot es nem neki, nem is kell pl. neki elmondani. Logikus tanacs: gondolkodj kerdesekben, pl. mivel teszek magamnak jot?, mi a legjobb, amit tehetek?...stb. Amennyire en latom az irasodbol, sztem inkabb külsö segitseg v. vmilyen terapeuta jön jol, de azert ezen belül a sajat hozzaallasod is fontos,
John Bradhsam: Vissza önmagunkhoz c. könyve hasonlo, mint a Mergezö szülök, annyiban több, h gyakorlatokat is tartalmaz, amiket vegig kell csinalni, mig a Mergezö szülök segit megerteni.
(Ezek mellett meg sok spiritualis könyv is segitett es agykontroll tanfolyam.)
Javasolnek meg Bach viragcseppeket es leginkabb azt javasolnam, keress olyan Segitöt, akinek hozzaallasat valoban segitsegnek erzed! Csak az segit, akit Te ugy erzel... Kinezilogus vagy barmi mas lehet.
"Úgy teszek, mintha valami modern csajszi lennék..." - Nem kell masnak mutatkoznod masok elött, mint amilyen vagy, legyel önmagad. Nem vagy felelös masok tetteiert es nincs mit elrejteni masok elött.
"Abba kellene hagynom és előbb megpróbálni helyrehozni az életem?" - Te döntöd el, mennyire fontos. Szemelyisegzavarok (ezeknek olvass utana!!, csak ha esetleg felmerülnek benned) kb ebben az eletkorban gyogyithatok legkesöbb, utana visszafordithatatlan, de kezelhetö. (De nem allitom, csak felmerült bennem.)
Egyebkent erdekes, h en is pont 42 eves vagyok. :)
Csinald jo, sok sikert!
9.
válasza: válasza:Szia!
Megpróbálom röviden leírni.
Az anyudnak vagy nárcisztikus, de könnyen lehet, hogy inkább szociopátiás személyiségzavara van.
Valószínűleg nem lesz annyi pszichológiai ismereted, hogy valaha is megértsd egy ilyen ember viselkedését.
Amikor látszólag a szeretetét mutatja, akkor csak irányítani akar téged.
Minden olyan alkalom, amikor elbizonytalanít, vagy becsap, vagy egyáltalán kicsit is foglalkozol vele, neki "örömet" nyújt.
Tehát kísérletezhetsz a találkozóval, vagy hogy fölveszed neki a telefont, de én azért a Te esetedben azt ajánlom, gondold át, hogy szeretnél-e egyáltalán a gömbvillámokkal kísérletezni...
Ha egyetértesz a fentiekkel, már nem kell "lebeszéljelek", valószínűleg magadtól is belátod, hogy minél messzebbre tőle, és minél következetesebben zárkózz el a megkereséseitől. Mindig ezt a technikát javasolják.
A szembesítéstől pedig csak azért nem kattanna be, mert elhárítaná valami nagy marhasággal, és "élvezné" zavarodat.
Jó könyveket ajánlanak egyébként, de a pszichológia önképzést bárhol kezdheted - mindig holtodig fog tartani. ;)
Amúgy meg tele van az [internetes videó-megosztó portál] pszichológiai előadásokkal, esti TV nézés helyett nézhetsz híres magyar szakemberektől szinte bármit, de angolul tudóknak a TedEx Talk-ok százait is javaslom.
Szóval: most sem akar semmi jót, és semmi logikusat, hidd el...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!