Mit szólnátok, ha lányotok azt mondaná, hogy öngyilkos akar lenni?

Mivel egy csepp információt nem adtál magadról, az életedről (ezt lehet nem ártana pótolni, mert a végén talán még segíteni is tudunk), így a saját példámat mesélem el.

Debrecenben tanulok, negyedéves egyetemista vagyok. Nem mentek a dolgok olyan simán, mint azt hittem, önbizalomhiányos voltam, nem volt motivációm a tanulásra, a szüleim is állandóan piszkáltak. Annyi a különbség közted és köztem, hogy nekem nem voltak öngyilkos gondolataim. A szüleimmel nem mertem a lelkemet nyomó dolgokról beszélni, de magamban sem tudtam tartani már. Végül rátaláltam arra, hogy az egyetem hallgatóinak van térítésmentes lelki segítő csoport, ingyen lehet pszichológusoktól, pszichológus hallgatóktól tanácsot kérni, vagy csak elmondani nekik, mi nyomaszt. Olyan látásmódot kaptam, amire soha nem gondoltam volna, és megtaláltam a fényt az alagút végén. Szóval ha van ilyen lehetőséged, ki ne hagyd!

ma 21:02

Az idő mindent megold? Nem hinném. Egy barátomat kiskanállal kaparták össze a kórházban egy öngyilkossági kísérlete után, csoda volt, hogy túlélte. Évek óta gyógyszereken élt, depressziós volt és pánikbeteg. (most 22, egy éve próbált öngyilkos lenni, és kiskamasz kora óta kezelik) Gondolod ezek csak úgy elmúlnak idővel? Nem mer emberek közé menni, az egyetemet ott kellett hagynia 3 hónap után, mert egyszerűen nem bírta (a pszichológusa is tanácsolta, hogy hagyja abba), az életét azóta is értelmetlennek látja, és hiába szed gyógyszert, hiába próbálkozik akármivel, nem tud aludni egyszerűen.

A búcsúlevelében azt írta, hogy vannak dolgok, amiken nem lehet javítani, amik annyira a részei, hogy nem lehet "kiirtani".

Van, ami nem így működik, hogy majd elmúlik....

A kérdésre válaszolva: igyekeznék jobban odafigyelni rá, és elvinném szakemberhez. Ezt a dolgot nem szabad csak úgy félvállról venni.

22:54!

De gondolom ezeknek a próbálkozásoknak voltak okai is. Amik mint mondtam,SOHA nem elég nagyok ahhoz,hogy eldobd az életedet! De persze ha kötöszködni szeretnél,csak tessék,bár nem tudom mi vele a célod,az én lelkiismeretem tuszta,én segíteni próbáltam valakinek.

21:02-es voltam.

23:12, neked nincs jogod megítélni, és eldönteni, pláne KIJELENTENI, hogy NINCS ok az öngyilkosságra, mert bizony van.

Ha naponta porig aláznak, leszólnak (elég komolyan), közben elveszik minden pénzed, nehogy elmehess - tőke nélkül ugye kissé lehetetlen... Mindezt 5-6-7 éven keresztül, hát, elég hamar elgondolkozol, hogy felkössed magad, mert nincs életed, nincs semmi, csak a folytonos agresszió, és terror, amiben NEM lehet megmaradni, így vagy úgy lépni kell. Valamerre, akár a halálba is.

Egyébként, ha nem hiszti, akkor elvinném pszichológushoz, és megpróbálnám kideríteni, VELEM miért nem beszél.