Mit csináljak, hogy ha egyszerűen érzem, hogy az anyukám egy robotot akar belőlem csinálni?

Leszögezném 14 éves vagyok, és aki szerint ez csak egy hülye kamasz kérdése az kérem ne írjon véleményt, és ráadásul nem most kezdődött.

A "történet" ott kezdődik, hogy anyukám szerint nekem tökéletesnek kell lennem, ezért ha már elsőbe is négyes szereztem és nem ötöst már akkor is...nem is azt mondom, hogy leszidott hanem olyan lenézően nézett rám, hogy én nem tudtam megcsinálni azt amit pár osztálytársam meg igen. Ez folytatódott másodikba mikor már kicsit szidott is. (Egy négyesért!!!) (Amúgy csak, hogy ne írja senki, hogy teljesen jogos, eddig kitünő vagyok) Utána kezdődött el a folytonos szidás harmadikba amit egyszerűen nem tudtam hova tenni, hogy most már miért szid. Az elkövetkezendő években pedig szintén ment ez a szidás-lenéző hangsúly, telefon/gép elvonás (esküszöm, ha napi 4 órát gépeztem az sok volt és nem értette meg, hogy attól nem fogok többez tanulni) meg a rokonok/ismerősök előtti kibeszélés mikor én is ott voltam. Az utóbbi két évben ráadásul azzal is zsarol, hogy ha annyira telefonozni akarok (általában olvasok rajta) akkor nem fogom érdekelni, sem én sem az eredményeim, vagy az sem,hogy milyen iskolába szeretnék menni, vagy ha kérni szeretnék tőle valamit akkor ő is így fog hozzáállni. Így maradt az, hogy jó kislány módjára tűrtem az olyan mondatokat mint a:

-Te miért nem tudtad ezt meg azt megcsinálni mikor xy megtudta?

-Nagyon csalódtam benned.

Stb.

Ráadásul van két húgom és az egyiküket se szidja.

Az én szüleim nem váltak el mielőtt valaki erre gondolt, az apám mindig csak annyit tesz hozzá "viccesen": ,,Már megint milyen hülyeséget csináltál?" Aztán egy jót mosolyog a saját kérdésén. Egyszerűen nem éreztetik, hogy egyáltalán szeretnek, csak mutogatnak ismerősöknek, rokonoknak, hogy ha elértem valami szép eredményt. És ha megpróbálok visszaemlékezni egyszerűen nem emlékszem, hogy mondták volna, hogy szeretnek, csak akkor ha 7-8 évesen durcás voltam és akkor is csak poénból olyan: Ne haragudjként. A rokonokkal nincs semmi bajom, anyukám részéről a mamám már próbált beszelni anyukámmal, hasztalanul, csak annyit válaszólt, hogy ne szóljanak bele, hogy, hogy nevelnek engem....

Na, kb. ennyi az én (szerintem) robot életem ami még máig tart úgyhogy várom a válaszokat.

Plussz info: anyukámék sose voltak kitünők.