Mit tegyek ha anyám egyszerűen nem enged semmit, mindenben szabályozni akar és állandóan a problémája van velem?
Jelenleg 17 éves vagyok, ez a probléma 4 éve tart már - hol jobb, hol rosszabb. Egyszerűen képtelenség megbeszélni vele bármit is. Üvölt, irányítani akarja az életemet, megszabja kivel barátkozzak vagy éppen kivel ne, azt is szabályozni akarja hogy mit egyek és mikor és hasonlók. Nincs egy jó szava hozzám, mindenben csak a rosszat látja ha rólam van szó. A problémáim nem érdeklik őt, szerinte hülye vagyok és minden az én hibám, és fejezzem be az önsajnáltatást. Unom. Sosem áll(t) mellettem és képtelen tolerálni egy percig is a tetteimet. Nem engedi hogy olyan dolgokat tegyek amit élvezek, hogy a legjobb barátnőimmel legyek, állandóan azt akarja hogy az osztálybéli barátokkal legyek, mert szerinte ha nem így teszek akkor majd kiutálnak és nem lesz senkim csak a "hülye" barátnőm. Mindez abból adódott hogy nem tudok elmenni az osztálytársaimmal Bécsbe, mert nem volt alkalmam befizetni az utat, ugyanis BETEG voltam, amit ő is tud, de ezzel is baja van, hogy állandóan tüszős mandulagyulladásom van, pedig délelőtt még semmi gondja nem volt ezzel kapcsolatban. Ő maga állandóan idegbeteg, ötszázféle bogyót szed, tipikusan olyan alak aki önmagát ostorozza ha éppen egy zoknit rosszul tereget ki és a bolhából is elefántot csinál. Mindennel baja van. Tényleg mindennel, és már nem bírom. Vannak olyan problémáim is amelyhez szakemberre lenne szükségem, de azt mondta hogy nevetséges és szó sem lehet róla, pedig 15 éves koromban ő erőltette hogy járjak el, majd azt is hogy hagyjam abba, mert már nem jött be neki az orvos munkássága, szerinte sz"r volt... És így tovább.
(Édesapám külföldön dolgozik, havonta jön haza egy hétre.)
Rühellem az ilyen állatokat. Dugni tud a ribikóka, de gyereket nevelni nem. Ez egyén függő. Tehát zum Beispiel velem eleve nem lehetne így viselkedni, mert belenyomnám a pofájába a papucsomat, ha üvöltözik. Arról nem is beszélve, hogy már minden irányba elküldtem volna, ha ő akarná nekem megmondani, hogy mit élvezzek és ki legyen a barátom. Ha van hozzá idegzeted, hogy olyat beküldj neki, hogy kétszer megpördül a tengelye körül, akkor azt kéne, de ha ezt nem tudod megtenni, akkor szavakkal, költőin küldd el a Déli-Sarkra és vissza.
Tiszta szívemből rühellem az ilyeneket. És ő anyának tartja magát. Meg a nagy lófogat! Az anya nem attól anya, hogy szét tudta nyitni a lábát és megszült egy emberi létformát, hanem attól, hogy tud nevelni és jó körülményeket ad a gyerekének, embert farag belőle.
Vidám napja lenne a rendőröknek, ha egy 17 éves lány beállítana azzal, hogy felvétele van arról, hogy az anyukája kiabál vele, és tartóztassák le.
Kedves kérdező, sz*r a kapcsolatod anyukáddal, ez tény, de ahhoz nagyon-nagyon felnőttnek és tapasztaltnak kell lenni, hogy valaki ezt helyre tudja hozni. Az pedig te még nem vagy. Ha ennyire nem ért meg, akkor teljesen felesleges azzal próbálkoznod, hogy neki meséld el a problémáidat. Erre valók a barátok, meg az SZTK vagy iskolai pszichológus, mind a kettő ingyen van.
Már majdnem nagykorú vagy, gyakorlatilag korlátlanok a lehetőségeid, hogy azt csináld, amit akarsz. Bemész a szobádba, becsukod az ajtót, és annyi. Vagy elmész diákmunkázni, és akkor otthon sem kell lenned, meg még pénzed is lesz, amiből megvehetsz magadnak bármilyen ételt.
Ennyi idősen ideje felnőni és önállóvá válni, főleg, ha rá is vagy kényszerülve. Legalábbis érzelmileg, mert gondolom azért el vagy tartva.
az ilyen kérdéseknél az a baj, hogy csak egy szemszögből vizsgálódunk.
jó lenne anyád szemszögéből is megnézni, miért ilyen a viselkedése veled.
Nem engedi a diákmunkát, a szobám ajtajához tartozó kulcsot elvette. :/ Mindig azt mondja hogy olyan vagyok mint Apám, és hogy számára idegesítő az, hogy ennyire törtetőek vagyunk és hogy képtelenek vagyunk átlagosan élni... Régen bevallom, 14-15 éves koromig rengeteget mondtam a szemébe a magamét, de tavaly óta leszoktam róla, nincs szükségem a vitára, a pofonokra, a magyarázkodásokra. Régebben mindig felváltva voltak a vita kezdeményezések, mára már ő kezdi, a semmiből. Nem értem miért. Hibáztam, ezt elmondtam neki, higgadtan elmondtam a szempontjaimat, az érveimet, igyekszem
egy átlagos kapcsolatot ápolni vele, nagy burkot alakítottam ki magam köré ellene, mert egyszerűen gyűlöli a magánéletemet. De nem változott semmi. Amikor leültem vele beszélni akkor is csak annyit mondott: Olyan vagy mint a hülye apád. Törtető, túl magabiztos, makacs és öntörvényű.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!