Ki akar használni, bosszút állni vagy csak egyszerűen örömét leli abban, hogy sírni lát?

Igen, le akar még utoljára fektetni mint egy végső csapásként, és utána be fogja jelenteni, hogy sosem szeretett, és most már mással jár.

Nem minősítem a tettet, már minősíti önmagát.

Átjött, látta rajtad, hogy szakítani akarsz, így ő akarta gyorsan kimondani a végét, hogy emelt fővel távozhasson a kapcsolatból. Ekkor jött a beismerés, hogy már mással kezdett kapcsolatot, ám arra nem számított, hogy te nem dobod erre ki azonnal, hanem még azt is megengeded neki, hogy ott aludjon veled. Ez alapvető gyengeségnek számít, amit ki is akart használni egy utolsó szex formájában. Amikor ezt te nem akartad, előjött a "hazugság volt az egész, csak téged szeretlek, béküljünk ki" formulával, hogy mégiscsak bejuthasson a bugyidba. Miután pedig meglettél volna neki utoljára, szakított volna veled és folytatta volna a kapcsolatot a másik csajjal. Tanulságos.

Jó sokáig játszottuk mi is ezt a párommal. Sőt elmondhatom, hogy kétszer is átéltem ezt a hülyeségem miatt. Harmadszorra már nem tenném. Hiába így tanul az ember.

Az első alkalommal engedtem az utolsó szexnek (én hülye: lelkiismeretfurdalásom volt, mert én szakítottam, nem csinált semmit rosszat, nem azért, csak rájöttem, hogy nem vagyok belé szerelmes). Az utolsó szex nagyjából felért egy kisebb megerőszakolással. Egyáltalán nem figyelt rám. Rámmászott, berakta, elélvezett, lemászott, elfordult, elaludt. Lerúghattam volna magamról, de a döbbenettől lebénultam. Azelőtt soha nem viselkedett így. Utólag esett le a tantusz, mit csinált. Ma is hányinger kerülget, ha rágondolok. Arra jó volt, hogy rájöttem, jól döntöttem előtte, hogy valami nem stimmel vele. Azon az estén bújt ki a szög a zsákból, pedig ő is áradozott, mennyire szeret.....

A másik eset most már a férjem. Kb. 2-3 évig a kapcsolatunk elején azt játszotta velem, mint ti most. Összevesztünk, elmondott mindennek, sértegetett, ahol csak tudott, fenyegetőzött, hogy szakít velem, mert katasztrófa a kapcsolatunk. Máskor meg olyan nagy szerelmetes megnyilvánulásai voltak, hogy csak pislogtam. De ő hozzá nagyon vonzódtam. Ő is megcsalt, részben nem sumákolta el ezeket. MOndhatnám, engedélyt kért rá. Hosszú a történet, miért mentem bele, ez most nem számít, de lényeg, hogy fájó lélekkel, de mégis 1-2 alkalomra igent mondtam. Ennek ellenére kijátszotta bizalmamat. Na.. nekem ekkor telt be a pohár! 180 fokot fordultam és elkezdtem kezembe venni a szerelmi életemet. Ultimátumot kapott, mehet a francba, ha nem tisztel meg azzal, hogy miután én annyi hülyeséget tolerálok neki, ő mégis szemétkedik, sérteget stb. Hatott! Igaz, többször kellett erre emlékeztetni, de akkor is! Nem mondom, hogy nem döbbent meg, de kellett neki is és nekem is ez a sokk. Ekkor értem el én is odáig, hogy bármennyire is vonzódom hozzá, nem akarom tönkretenni magam még az ő kedvéért sem. Inkább elhúzok, és sírdogálok egy ideig kapcsolatunk gyászolásán, de ez még mindig jobb, mint lélekben élve elenyésződni. Valahogy megérezte, hogy tényleg komolyan gondolom, s onnantól fogva nagyon igyekszik a mai napig. Azóta gyerekeink születtek, nem csal meg, stb. Nem mondom, hogy nem bukik ki időnként belőle ismét a sértegető, de amint elkezdni, én abban a pillanatban még gyökerében elfojtom ezt, egyszerűen nem hagyom magam. Tény, hogy fárasztó így egy ilyen állandó játszmákkal teli kapcsolatban élni, de mit csináljak, hogy ilyen hülye az emberlánya, hogyha szerelmes.

1 szó, mint 100: nehéz tanácsot adni, mit tegyél. Látod, nekem is két variációm van rá. Talán csak annyit tudok mondani, hogy akár szereted őt, akár nem, SOHA ne hagyd, hogy szemtelenkedjen, s követeld meg a tiszteletet, ha magától nem adja meg! A szerelem nem szabad, hogy eszköz legyen a másik fél manipulálására.

Ha nem olvastad volna még esetleg, javaslom: Eric Berne: Emberi játszám Olvasd el!

09:14, ez nem jó tanács. Gyakorlatilag a lelki békédért elvállaltál egy olyan kapcsolatot, amely nemcsak megalázó, de teljesen instabil is. Elég szomorú, ha csak úgy tudsz megtartani egy férfit, ha megengeded neki, hogy megcsaljon... És ha még mellette is maradsz ezek után, gyereket is szülsz neki, az végképp nem követendő.

Szerintem egy nőnek sem szabadna megaláznia magát egy férfi miatt.

09.27-nek válasz

Bocs, de félreértettél!!!!

Hol írtam én arról, hogy megcsalásra, megaláztatásra építsen??????

Én a múltról beszéltem, és arról az útról, hogy min kellett végigmenni, hogy idáig eljussunk!

Pálfordulatom után már semmilyen megcsalás nem történt, sőt!!! A lényeg,amit ki akartam hozni az egészből, hogy tükröt, ill.ellenállást kellett mutatnom felé, hogy el kezdjen tisztelni. MIndaddig,amíg alávetettem magam pasijaim igényeinek 100%-ban, addig nem jöttem ki belőle jól! Ezt akartam az előbb kihozni az irományomból! Bocs, ha nem volt nyilvánvaló!

S a másik fontos dolog szerintem, hogy kompromisszum nélkül nincs kapcsolat!

Irreális azt gondolni, hogy minden rózsaszín! Aki ilyenről számol be, az hazudik vagy álomvilágban él. Megfigyeltem, hogy azoknál nőknél, akik hiper-szuper kapcsolatról áradoznak, azoknál jórészt, csak ők gondolják így. A pasijaik vagy másképp vélekednek, vagy lehajtott fejjel hallgatnak.......

A kompromisszum kibontakozását pedig konfliktusok előzik meg! S ha ezeket túléli a kapcsolat, akkor kibontakozhat valami, ami már közelebb áll a realitásokhoz. Persze, ez sem ilyen hajdenagyon egyszerű, órákig lehetne erről beszélgetni. De a rövid lényege ez.

Ami az én életemet illeti: amikor felismertem, hogy mi az az elvárás, amit saját lelkibékém kedvéért támasztok a partnerem felé, akkor léptem! Tudatosítottam (normális hangnemben, s ha kellett, akkor többször is) vele, hogy nekem ennyi fér bele a kapcsolatba, ha ő ennél többet akar, akkor lépni kell tovább. Ennyi!

A gyerekvállalással kapcsolatban pedig: összekovácsolódásunk, az ebből adódó emberismeretünk, világszemléletünk pedig szerintem a gyerekek számára is hasznos útravaló. Ők sem rózsaszín lepel alatt fognak élni felnőtt korukban. Nem baj, ha látják, hogy a felnőttek sem tökéletesek! Persze, azért a korosztályuknak megfelelően szabad csak ezt kommunikálni, láttatni engedni számukra, azt nem vitatom!

09,14

Ne oszotgass ostoba tanácsokat!!Aki így él ahogy leírtad az nem normális,megérdemli a sorsát.Legyen már egy embernek tartása önbecsülése!Te amit leírsz az nem kompromisszum,hanem a teljes megalázásod semmibe vételed.Ha te ezt eltűröd a te bajod,de ne magyarázd meg,hogy ez normális.Mi vagy te,lóidomár?Mert a párodat a leírásod szerint úgy kellett beidomítanod.Úr Itsen,de sötét vagy!!!Titkold inkább mint tanácsot ossz az életedről!!!