Ha a gyereketek bántana másokat ti mit csinálnátok?

igen az atyai pofon ényleg csak arra tanítaná, hogy az erőszak indent megold.

én először megnézném, hogy a társadalomba mindez mellett beilleszkedik e vagy nem ezzel a magatartással. kb ennek függvényében ítélném meg a helyzet súlyosságát.

a klikkek amúgy sem tartanak örökké.

Vannak gyerekek akiket az atyai pofon helyre rázná. Én gyerekkoromban egyszer kaptam két olyan hatalmas atyai pofont, hogy ha rá emlékezem, még ma is becseng a fülem. Az oka annyi volt, hogy elloptam egy tollat. Soha többé nem loptam semmit.

Van amikor bizony nem árt az az atyai pofon.

elsőnek.

Nagyon szar szöveg, hogy a szülő a hibás.. Nem minden esetben. Ismerek olyan fiatalt ahol mindkét szülő rendes, becsületes, jó lelkű, 2 gyerekük hasonlóképpen mint a szüleik jó gyerekek, de a harmadik egy agresszív baromállat- Nem a szülők hibája sokszor ha a gyerek nem normális.

Az meg, hogy elolvasol pár könyvet még nem leszel okosabb, ahogy az sem megoldás, hogy a gyereket kényszeríted, hogy olvasson el olyan könyveket amiket a háta közepére sem akar.

Csalódnék, szégyellném.

Elgondolkodnék, hogy miért tett ilyet.

Elvinném valamilyen szakemberhez vagy olyan csoportokhoz, ahol hallhat róla, hogy milyen következményei vannak annak, amit tesz, hogy ezzel mennyire tönkreteheti mások életét.

Nálunk egyébként volt ilyen gyerek az ismerősi körben. Nagyon meglepő volt, mert otthon, társaságban egy angyal volt, kifejezetten szerénynek, félénknek tűnt, senki sem gondolta róla, hogy ilyenre képes. A legrosszabb, hogy a szülei, amikor kiderült a dolog, nem foglalkoztak vele. Inkább azzal hárítottak, hogy biztosan mindenki hazudik az iskolában, de az ő gyerekük nem tett semmit.

5-ösnek

csakhogy egy agresszív gyerek ebből azt tanulja, ha elvesznek tőle valamit, nem árt egy pofon.

a szülő minta, ha akarjuk, ha nem, tudattalanul is beépül viselkedésnbe.

Ott kezdődik, hogy ha egy gyerek mást terrorizál, akkor annak oka van. A gyerek általában magától nem kezd el ilyet csinálni (persze vannak pszichopaták).

A feszültséget mindenki a gyengébb ellenállás irányában vezeti le, tehát ha valaki a gyengébb osztálytársát terrorizálja, akkor maga is tele van feldolgozatlan frusztrációval. És hidd el, hogy az esetek legnagyobb részében ez a feszültség a családból jön, tudatosan vagy nem tudatosan. Szóval a szülőnek kell megoldania azt a problémát, amit általában maga okoz, de nem úgy, hogy a gyerekkel kezd valamit, hanem úgy, hogy magával. Talán valami rossz viselkedésminta, megfelelési kényszer, alkoholizmus...stb, rengeteg minden állhat a háttérben. A gyerek csak a tüneteket produkálja, a baj általában nem nála van. De tudom, ez a felismerés a terrorizált gyereken nem segít.

Nagyon sokszor van olyan egy iskolán/osztályon belül, hogy: vannak akik bántanak és vannak akiket bántanak... és ennyi, nincs harmadik opció. Persze hogy ha a gyereknek van rá lehetősége, akkor inkább az előbbi klikkhez akar tartozni... a csordaszellem meg már viszi is magával.

Hiába szólalna fel, csak megvernék. Hiába szólna a tanároknak, a tanár vagy nagy ívben teszik az ilyenekre, vagy egyszerűen tehetetlen. Ha meg kitudódik, hogy köpött, akkor megint megverik.

Az egyik iskolába ahova jártam volt pár ilyen "érdekes" osztály ahol mentek az ilyenek. (szakmunkásoktól a gimnáziumi részig szinte minden volt, szerencsére én egy jobb osztályba jártam ahol elég családias volt a légkör) Egy ilyen "érdekes" osztályba járó tanulónak az osztálytársai pedig az ilyen jellegű viselkedésükkel, ha csak közvetetten is, de tevékenyen hozzájárultak ahhoz, hogy ez a tanuló az életét veszítse. Persze, később a tanárok és az iskola vezetősége is kemény változtatásokat eszközölt annak érdekében, hogy több ilyen ne forduljon elő. Illetve pont ekkortájt változtattak bizonyos jogszabályokon, amik megkönnyítették ezeknek a változtatásoknak az eszközölését. (16. évig tanköteles a gyerek, utána szó nélkül ki lehet vágni)

De a kérdés akkor is adott: Miért kellet egy gyereknek meghalnia ahhoz, hogy ezek a változások elinduljanak? Miért nem lehetett ezt megelőzni azzal, hogy a tanárok és az iskola vezetősége nem elbagatellizálja ezeket a problémákat, hanem megpróbálja egy kicsit komolyabban venni? Miért nem volt elég figyelmeztető jel az, hogy jó pár szerencsétlen gyerek már egy idegroncs volt és tele voltak igazolatlan hiányzásokkal, mert szinte már be sem mertek menni az iskolába?

... és bár az ilyen szélsőséges esetek eléggé ritkák, de egyáltalán nem egyediek. Az iskolában (meg úgy a városban) is nyílt titok volt hogy mi történt valójában. De egyedül csak a helyi média számolt be a halálesetről és ott sem kapcsolták össze az osztálytársaival. Nyilván még rengeteg ilyen van az országban.

Egy egészséges mentalitású osztályban-iskolában ilyen nincs, nem létezik. Ha valaki nekiáll szenyózni, akkor nemes egyszerűséggel az egész osztály kiközösíti, kiutálja, esetleg még iskola után el is kapják hogy egy kicsit gondolkodjon el a dolgokon. Persze, mindig is vannak különcködők, mindig szoktak menni az ugratások, szivatások, de normális esetben ezek tényleg megmaradnak a azokon a határokon belül, ahol még nem megalázónak és viccesnek is tekinthető. Ha pedig véletlenül elszalad a ló, akkor az a minimum hogy elnézést kérnek és megpróbálják jóvá tenni.

Én első körben megpróbálnék leülni beszélgetni a gyerekemmel hogy miért csinálja ezt, mi haszna származik ebből. Ezzel egy időben megpróbálok utánajárni, hogy pontosan mi is folyik az osztályban/iskolában.

Ha azt látnám, hogy hasonló helyzet áll fent amit fentebb is kifejtettem (vannak azok akik bántanak és azok akiket bántanak és nincs harmadik opció) és a tanárok/vezetőség nagy ívben tesz erre, akkor az az alap, hogy iskolaváltás. Hiába tartok én a gyerekemnek hegyibeszédet, hiába zengek neki ódákat, hiába keverek le neki egy pofont, sőt, akár fejenállhatok és össze is hugyozhatom magamat. Ha legbelül meg is tudom változtatni a gyerekem, vagy a gyerekem alapból nem is ilyen, egyszerűen csak a csordaszellem viszi, akkor sem fog megváltozni ebben a közösségben. Akkor is inkább a többieket fogja szekálni, mert ő a saját bőrén, tapasztalat útján tudja, hogy neki mint egyén ez a jobb lehetőség. A szemében csak egy "hót ciki" apuka lennék, aki könnyen beszél, mert én nem érzek ebből semmit.

Ha az lenne, hogy alapból egy teljesen normális osztályba jár, csak ő és még esetleg pár haverja szekálja a többi gyereket, akkor úgy indítanék hogy felkeresném néhány osztálytársát és kikérném tőlük a gyerekemről a véleményüket.

(nem, nem a tanártól és nem, nem is az igazgatótól, csak azok akiket a gyerekem szekál, azok tudnak reális képet alkotni arról, hogy mivé is vált a gyerekem)

Ha nem egyedül, hanem még pár idióta haverjával szekálja a többi gyereket, akkor felkeresném a haverjai szüleit is. (már amennyiben lehet velük értelmesen kommunikálni) és egyeztetnék velük.

Beszélnék az osztályfőnökével (ezt normális tanárral meg lehet beszélni) hogy tartsunk egy tíz perces szembesítést, ahol a gyerekem az esetleges haverjaival kézenfogva kiáll az egész osztály elé, mindenkitől bocsánatot kérnek és az a minimum hogy megígérik, hogy tevékenyen megpróbálják jóvátenni az eddigi hibáikat.

Végezetül pedig az osztálytársaiknak/tanároknak megadnám az egyik telefonszámomat, (vagy bármilyen más elérhetőségemet) hogy ha valami gond van a gyerekemmel akkor nyugodtan elmondhatják személyesen nekem. (sőt, el is várnám tőlük hogy elmondják) Egy panasz és hopp, ugrott a délutáni mozizás. Még egy panasz és hopp, ugrott a karácsonyi ajándék és így tovább. Sanszos, hogy ha a gyerekem megtapasztalná milyen az, amikor másnak nagyobb hatalma van felette és ezzel simán visszaélhetnek, nagyon gyorsan végig fogja gondolni az eddigi dolgait.