Sok családban a szülő-gyerek viszony miért vált át a munkába állás után főbérlő-albérlő viszonyra?
Nem arról beszélek, hogy bele kell adni a közösbe otthon, mert természetesen úgy igazságos.
Hanem arról, hogy ha a gyerek munkába áll, de még nem tud elköltözni, akkor a szülők egyszerűen úgy viszonyulnak hozzá, mint ha valami albérlő lenne, elszedik a fél fizetését, fizessen a szobáért, fizessen bele mindenbe, utána meg csodálkoznak a szülők, hogy a gyerek még 30 évesen is otthon lakik. Ismerősömnél ugyanez volt.
Végre talált munkát, erre a szülei totál kifordultak magukból, fizessen a szobáért + a rezsibe, ha tiszta ruhát akar, akkor fizessen azért is, így a kezdő 120 ezer nettójából maradt volna neki 40 ezer FT. Ő egyből elköltözött, mert mondta, hogy még az utcán sem rabolnák ki ennyire, mint otthon.
Én is laktam otthon egy ideig, amikor elkezdtem dolgozni, de anyum max 10-15 ezer forintnál többet nem volt hajlandó elfogadni, és meg is mondta, hogy azért, mert egyrészt én itthon vagyok, és nem valami albérletben, másrészt így sem lesz könnyű dolgom, rakjam félre.
Hogy képesek a szülők a gyerek fizetésének majdnem a felét elvenni? Hisz attól, mert munkába állt, nem lesznek a gyereknek hirtelen 4-szeres szükségletei, ami ennyi pénzt indokolna.
Én ezt sosem értettem.
Vagy ez normális? Én gondolom rosszul?
Ti hogy gondoljátok?
én még egyetemre járok,itthon lakok. ha van diákmunkás pénzem vagy ösztöndíjam, azzal nem kell elszámolnom. sőt még zsebpénzt is kapok. pedig nem keresnek olyan kiemelkedően jól ők sem. nálunk a családban általános,hogy a szülők támogatják a gyereket.persze ez visszafele is játszik,hogyha a gyerek is már önálló lesz és a szülők szorulnak rá.
bár nálunk a családban az a megszokott,hogyha valaki dolgozni kezd(végzett a sulival) akkor hamarosan elköltözik. tesóm fél évig lakott még itthon, amikor elkezdett dolgozni. ennyi idő alatt tudott félrerakni annyit,hogy el merjen indulni egyedül albérletbe.
ha abban a fél évben elkezdték volna lehúzni anyáék anyagilag,hát lehet még mindig itthon élne.
én inkább szomorúnak tartom, amikor valakit a szülei lehúznak, pedig nincsenek rászorulva. nyilván ha nehézséget okoz befizetni a számlákat is, akkor alap,hogy adjon bele a gyerek is,hogyha már keres. de itt gyakorin sokszor olyan irreális összegeket olvasok, amiket elkérnek a szülők rezsi gyanánt a pályakezdő gyereküktől.. az ilyenek nem is nevezhetők szülőknek..
19L
A saját tapasztalataim, az én környezetem alapján, nem olyan gyakori ez.
Ahol előfordul, hogy az éppen munkába álló gyerektől pénzt kérnek, ott:
-vagy eddig is alig jöttek ki a fizetésből, pl.: egyedülálló anyuka több gyerekkel. Ha a gyereket jól nevelték, akkor önmagától is beszáll a közösbe vagy legalább azzal segít, hogy a saját költségeit (kozmetikum, ruha, bérlet) magának állja.
-vagy a gyereket nagyon elkényeztették és fogalma sincs a pénzről, az összes fizetését eltapsolja percek alatt és továbbra is mindenre "zsebpénzt" kunyerál, semmi jelét nem mutatja annak, hogy önállósodni szándékozna. Nem spórol, nem tesz félre.
Persze biztos létezik olyan is, hogy a szülő csak lehúzni szándékozik a gyerekét, de azért gyakorinak mondani...
64%-os takarodj már a hülyeségeddel...
Egy normális szülő nem úgy gondolkodik, ahogy te.
Azok a szülők, akik lehúzzák a gyereket a végletekig, szimplán pénzéhesek, akik a gyereket 18 éves kora után potenciális bevételi forrásnak tekintik. Anyám ugyanez volt. Sosem kértem zsebpénzt, diákmunkáztak, abból is le kellett adnom, pedig se anyám, se apám nem keresett rosszul, és egyke vagyok. Aztán amikor elálltam dolgozni anyám vérszemet kapott, és egyik reggel egy listával fogadott, hogy miket kell én fizessek. Amikor aztán megkérdeztem, hogy a rezsi 1 személyre hogy a francba lesz 75 ezer forint, akkor meg csak vagdalózott, hogy ne pofázzak bele, mert ez az ő házuk. Akkor megmondtam neki, hogy keressen más pénzcsapot, mert én elköltözök, szerencsére volt annyi félretett pénzem, hogy 2 havi albérlet kijött belőle.
Nem kell ahhoz szegénynek lenni, hogy valaki ilyen undorító pénzéhes legyen, és nem is kell ahhoz egy elkapatott gyerek sem.
Nem olyan gyakori ez az eset, de egyre többet látok ilyenből.
14-es: "nem olyan gyakori eset ez az eset"
de mégis bennem látod a hibát,csak mert más a véleményem.az indoklásod kimerül abban hogy húzzak.
továbbra is fenntartom a véleményem,az ilyen jellegű lehúzás ritkán fordul elő.és amíg nem tudod bizonyítani az állításodat addig engedd meg hogy kitartsak a sajátom mellett.
Azért látom szépen le lett itt mindenki pontozva, akik szerint nem normális dolog a gyereket ilyen szinten lehúzni.
De a lepontozóktól kérdezném: ha a gyereket lehúzzátok anyagilag, akkor mégis hogy a fenébe várjátok el tőle, hogy elköltözzön? Hogyan vagy miből is tegyen félre?? Józan paraszti ésszel fel lehetne fogni, hogy minél többet kér el egy szülő a gyerekétől, annál kevesebb pénze lesz a gyereknek, és annál kevesebbet tud félretenni, és annál tovább fog tartani a kirepülés a fészekből.
Én is olvastam meg hallottam már olyan irreális összegeket, hogy arra már tényleg csak a pénzéhes jelzőt lehet használni. 50-60-70-80 ezer forint a rezsire 1 személyre?? Max akkor ha az az 1 személy külön családi házban lakik és nem spórol semennyire sem. Nálunk (panel) a rezsi fűtési szezonban is kb 20-25 ezer forint, és hárman lakunk a lakásban. Tehát ez fejenként kb 7-8 ezer forint. Hogy a francba jön ki egy gyerekre 90.000 forint REZSI??? Elárulom: sehogy. A szülők hasra ütés szerűen kitaláltak egy összeget, hogy annyit szednek el a gyerektől. Ez normális???
Attól, mert a gyerek dolgozik, még nem lesznek ötszörös szükségletei és tízszeres költségei.
Ha meg valaki olyan "szuper" szülő, hogy már toporzékolva várja, mikor költözik el a gyereke, az meg ne szedjen el tőle semmi pénzt és legyen vele egyenes, hogy "fiam/lányom, azt szeretném ha elköltöznél mert már önálló vagy mert van kereseted". Nem szép dolog ez, de mennyivel korrektebb ezt így közölni, mint aljas módon kiforgatni a gyereket a fizetéséből, majd még jól megdorgálni, hogy "mikor költözöl már el" "terhünkre vagy" "miért nem önállósodsz" stb.
Nálunk ez valamiért fordítva működik... tavaly március óta dolgozom (először kevesebbet kerestem, majd most többet, mint szüleim) és bármikor mondom, hogy elmegyek bevásárolni, adni akarják a pénzt, nem akarják elfogadni, hogy én fizessem. Ha elmegyek itthonról valahova, mindig kérdezik, hogy mennyit adjanak, és nem értik, hogy nem kell. Ha épp elviszem a csekkeket befizetni, azt is mindig fizetni akarják, nem hagyják, hogy én fizessem.
Szóval úgy gondolom, ezt embere válogatja. Szüleim nincsenek annyira eleresztve anyagilag, hogy bármit megvehessenek, de így is adni és adni akarnak. Én pedig visszaadni akarom azt a sokat, amit kaptam tőlük, de nem engedik, nem fogadják el.
Egyik ismerősömnek legyen "A" nincs munkája, mikor volt egy minimális összeget kértek tőle, csak a számláját kellett kifizetnie. Ez rendben is van szerintem. Most, hogy nincs munkája, nincs bevétele, ha nagy ritkán valami pénzhez jut, pár tízezer ft, az EGÉSZET elszedik tőle, merthogy "ott zabál, meg fogyaszt" . Jogos, mert így igaz, de mikor rendes munkája volt nem szedték el.
Másik ismerős "B". Állandó munkája van, 100-150 között keres havonta, mellette sulizik estin, a bérletre költ és TURKÁLÓBÓL öltözik mert az összes pénzét elveszik, úgy, hogy mindenki dolgozik otthon. Elindulni nem tud az életbe, mert miből, pedig ez a meló megvan neki majdnem 3 éve, külföldre is jár dolgozni, mégsem viszi semmire.
És lenne még egy pár példám. Renget ilyen van, viszont rengeteg olyan akit nem húznak le.
Nekem csak egy 10-est kellett adnom a 120-ból, mikor nem volt munkám nem csesztettek, én szerencsés vagyok, de sokan nem azok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!