A férjem tönkreteszi a fiunkat?
Fu, erős indítás, tudom, csak nagyon kétségbeesettnek érzem magam. A férjemnek megvannak a maga problémái; nehezen tűri a konfliktusokat, ha kell kitalál "tényeket", hogy neki legyen igaza, amikkel, ha konfrontálja az ember, akkor kiabál, és a másikban látja a hibát, hogy megint hülyének akarják beállítani, és otthagyja a beszélgetést. Ha valami viselkedését visszajelzem neki, hogy ez fájt ennek meg annak az embernek, sokszor kiakad, hogy nem baj, nemsokára úgy is megy vissza kamionozni, és akkor nem kell elviselni őt, a "töke tele van, hogy mindig mindneki az ő vérét szívja". Társaságban, ha szóhoz jut monológokat tart, nehéz vele párbeszédbe elegyedni emiatt, ha valaki mégis megpróbálja, akkor szinte mindig kijavítja csak a másikat és hibát keres. Nagyon aggódó és szerintem szorongó, amikor egyszer a fiam arról akart beszélni vele, hogy talált egy bencés szerzetest, akivel át tudna beszélni pár dolgot, ami érdekli, én nem viccelek, fél óráig arról beszélt, hogy ez nem jó ötlet, mert sokan voltak az egyházban, akik ilyen békepapokként titokban kommunisták voltak és jelentettek, most meg a "román k_rva anyjukat a b_zilobbit védik, hát tőlük semmit se várhat az ember". De amikor valaki leejt valamit, rögtön abbahagy mindent, odamegy, hogy mi történt, mégha csak egy műanyag ételesfedél esett is le, és képes előadást tartani, hogy jobban kell vigyázni.
Pár nappal ezelőtt megtaláltam a fiam (debreceni egyetemista) szobájában egy "újévi listát", amiben olyanokat ír, hogy több erőt kér, hogy türelmesebb és megértőbb legyen az apjával szemben, és ne a "személyiségzavart" lássa benne, hanem végre egy apát. Azt írj, sose tudta vele megbeszélni a terheit, mert vagy hegyi beszédet kapott, vagy nem a valós igényeire válaszolt a férjem, vagy leszidta, hogy miért gondol, érez ilyeneket. Meg hogy letörte az önálló kezdeményezéseit és a bűntudatot erősítette benne, nem tudta kisgyerekként megvédeni, amikor itthon volt se, vagy "inkonzisztens" volt a nevelésben, mert míg elvárta, hogy a fiam úgy beszéljen vele, ahogy ő, addig, ha egy vitában felemelte a hangját, leszidta, ami miatt azóta "akadályozott" az "önérvényesítésben". Ilyeneket ír hosszú oldalakon át, én nem is értem ezeket a pszichológiai szavait, amiket tanul, de a végén meg azt írja, hogy "szeretem, de nehéz". Én sírok, és nem tudom, mit lehetne tenni, sose tudtam, hogy benne ilyen dolgok dúltak.
Nem kutakodtam. Csak felhívott, hogy mondjak be neki valami számot, ott van az asztalán, és mellette volt ez a "lajstrom". Nem tudom, az is eszembe jutott, hogy nekem is csak így tudta elmondani ezt. Köszönöm, akik a fentiekből csak azt tudták leszűrni, hogy én betörök a magánjába!!!!
Tudom, hogy a férjem, milyen és nem is gondolom, hogy a gyerek hülye és nem látta. De mint anya úgy érzem megbuktam, hogy elhittem neki amagabiztosságot és, hogy jól van, és hogy nem tudtam megvédeni. És írja, hogy mennyi munkája volt abban, hogy az érzelmeit kontrollálja, és ne "acting out-oljon és projektáljon folyton", azt se tudom, mi ez, ez nem a melegeknél van?? Meg abban, hogy tudjon "mentalizálni", férfi lenni és hogy ne "infantilisen" szeressen, és valami "tárgyállandósága" legyen. A fiam tanárokból, filmekből és ismerősökből akarta összegyúrni, hogy hogy lehet máshogy viselkedni, és hogy ne érezze azt, hogy neki "semmije sincsen". Nem tudom, mit csináljak.
Acting out - kimutatni. Projektálni vmit - kivetíteni vmit vkire v vmire.
Valószínűleg te is hibáztl abból a szenmpontból, h láttad milyen a férjed; mégis azt hitted: nem lesz hatással a fiatokra. De ez már a műlt, amin változtatni nem lehet, de a jelenen és ezáltal a jövőn még igen.
Nem fogja tönkretenni, hanem megtanítja a toleranciára.
Hidd el szinte senkinek nem tökéletes az apja, vagy bármelyik másik szülője, ezt el kell fogadnunk és a szülők szeretete nem attól függ, milyen a szülők jelleme. Ő olyan a fiad ilyen, nem egyeznek, de ettől még egy család vagytok. Ha kamionos a férjed gondolom sokat van távol ti lehet, hogy szinte idegenek vagytok neki, így nehezebb is megtalálni a közös hangot. Kérdés akarjátok-e.
Elfogadni azokat az embereket akik nem szimpatikusak nekünk viszont jó lecke, mert az életbe nagyon sokszor lesz rá szükségünk.
"Nem kutakodtam. Csak felhívott, hogy mondjak be neki valami számot, ott van az asztalán, és mellette volt ez a "lajstrom". Nem tudom, az is eszembe jutott, hogy nekem is csak így tudta elmondani ezt."
-kac-kac :D
mondj be egy számot és te egyből elolvastad a lelki naplóját
nem, nem akarta "elmondani így" -hiszen ismer annyira, hogy nem érted ezeket a kifejezéseket.
Megbuktál mint kérdező (hülyének nézel minket), mint feleség, mint anya - mert vájkálsz a hátuk mögött.
A te dolgod az lenne a pótvizsgán:
figyelj rájuk, élőben !!! és próbáld megérteni, megbeszélni a problémákat.
És ne sírj. Dolgozik a fiad a saját fejlődésén, felnőtt, el kell őt engedni. És próbáld meg hibájukkal együtt szeretni őket, amint vannak.
A fiad egy stabil, intelligens embernek tűnik a számomra. Gondolom pszichológiát tanul, és ezen a területen a levél/naplóírás fontos tényező. Belenyúltál a fiad önfejlesztésébe, de nem kell berottyantani, tiszta hogy megedzette őt a múlt és nem tönkretette. Úgy tippelem azért írta le ezeket a dolgokat hogy lezárja a múltat, és egyszer s mindenkorra továbblépjen.
Persze minden hatásnak van valamilyen ellenhatása, de szerintem közte meg az apja közt ez maximum annyiban fog kimerülni hogy hülyének nézi majd az öreget mikor elkezdi a monológjait, és kihagyja a döntéseiből.
Az ugrálásról meg arról hogy egy edényt nem lehet leejteni meg csak annyit, hogy az a te bajod lesz, mert hidd el ő otthon nem marad. Nem rosszindulatból mondom, de nem fog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!